A legforróbb hidegháborús nap – október 22., csütörtök

A Nap kel: 7 óra 11 perckor, nyugszik: 17 óra 45 perckor.
A Hold kel: 14 óra 58 perckor, nyugszik: 0 óra 36 perckor.

NÉVNAPOK: Előd, Inge, Kandida, Kordélia, Korinna, Mária, Szalóme, Vilibald
Katolikus naptár: Boldog II. János Pál pápa emléknapja, Előd, Kornélia és Korinna
Református naptár: Előd, Korinna
Evangélikus naptár: Előd, Korinna
Zsidó naptár: hesván hónap 9. napja

OKTÓBER 22-ÉN SZÜLETETT:

1905. KOZMA JÓZSEF (Joseph KOSMA) - zeneszerző, a Hulló levelek című sanzon világhírű szerzője (110 éve)
1950. MIKÓ ISTVÁN Jászai Mari-díjas színész, rendező, zeneszerző (65 éves)

OKTÓBER 22-ÉN HALT MEG:

1920. FÜLÖP ÁRON költő, könyvtáros, a mai Országgyűlési Könyvtár első igazgatója (95 éve)

1962. október 22-én John F. Kennedy televíziós beszédével kezdődött a kubai válság. Persze ez nem előzmény nélkül alakult így. Egy késő augusztusi U–2 típusú kémrepülő által végrehajtott felderítőrepülés során készült fényképekből kiderült, hogy Kubában új föld-levegő rakétatelepeket építenek, bár szeptember 4-én Kennedy úgy számolt be a Kongresszusnak, hogy Kuba területén nincsenek támadó jellegű rakéták. Szeptember 8-ának éjszakáján az első R–12 Dvina (NATO-kódja: SS–4) közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat Havanna kikötőjében rakodták ki. A második szállítmány szeptember 16-án érkezett. A szovjetek kilenc indítóállás – hat R–12 és három R–14 Csuszovaja (SS–5) – építéséhez kezdtek hozzá, ez utóbbi hatótávolsága 4000 km volt. A tervezett arzenál negyven indítóállvány lett volna, ami 70%-kal növelte volna a szovjetek kapacitását az első csapásra.

Az amerikaiak csak egy október 14-i U–2 repülés alkalmával vették észre a San Cristobal mellett épülő SS-4 indítóállást. Október 19-ére az addigra már szinte folyamatos U–2 felderítőrepülések már négy harcképes indítóállást találtak. Eredetileg az amerikai kormány mindezt titokban tartotta, és csak a vezetés 14 legmagasabb rangú tagja tudott az eseményekről. Nagy-Britanniát csak október 21-én este tájékoztatták.

Kennedy elnök október 22-én televíziós beszédében jelentette be a létesítmények felfedezését és kijelentette, hogy egy Kubából induló támadást úgy fognak venni, mintha az a Szovjetunióból indulna, és ennek megfelelően is fognak válaszolni. Emellett Kuba szigetét haditengerészeti karantén(vesztegzár), vagy pontosabban blokád (ostromzár) alá vonta, megelőzendő a további szovjet fegyverszállításokat. A nemzetközi jog értelmezése miatt a blokád kifejezés helyett Kennedy nem véletlenül választotta a karantén kifejezést – Franklin D. Roosevelt elnök 1937-es karantén szónoklatára utalt.

Az amerikai kormány többféle válaszlépésen is gondolkodott. Az azonnali bombatámadás kérdését viszonylag hamar elvetették, ahogyan az ENSZ bevonását is, mivel ez utóbbi opció túlságosan sok időbe telt volna. Végül két választási lehetőség közül kellett dönteni: egy tengerészeti blokádot követő ultimátum vagy pedig egy teljes méretű invázió mellett kellett döntenie a vezetésnek. Végül a blokád mellett született döntés, bár többen Kuba megszállása felé hajlottak: például Paul Nitze, Curtis LeMay tábornok és Maxwell Taylor tábornok. Mindazonáltal megkezdődött az invázió előkészítése. Floridában vontak össze csapatokat, bár Kubában több mint 40 000, harcászati nukleáris fegyverrel felszerelkezett szovjet katona állomásozott, így az inváziós haderőnek valószínűleg jelentős nehézségekkel kellett volna szembe néznie. A válság súlyosságát az is tetézte, hogy - mint utólag kiderült - a térségben tartózkodó szovjet tengeralattjárók torpedói nukleáris robbanófejekkel voltak szerelve.

A haditengerészeti blokád is több kérdést vetett fel. Elsősorban a blokád törvényessége volt megkérdőjelezendő – maga Fidel Castro is megjegyezte, hogy a rakéták kubai telepítésében nem volt semmi törvénybe ütköző. A másik komoly kérdés a szovjetek reakciója volt – vajon a válság kiszélesedhet azáltal, hogy a szemben álló felek egyre erősebb válaszlépéseket tesznek?

Kennedy október 22-én egy televíziós beszédében szólt az amerikai néphez (és a szovjet kormányhoz). Az elnök megerősítette a rakéták kubai telepítését és bejelentette, hogy a szigetország köré egy 500 tengeri mérföldes (926 km) karanténzónát jelölt ki. Kennedy arra figyelmeztetett, hogy a katonaság „minden eshetőségre felkészült” és „titoktartásáért és félrevezetéséért” elítélte a Szovjetuniót. Az Egyesült Államokat meglepte az európai szövetségeseitől kapott szilárd bizalom és a nemzetközi közösség maradékának támogatása.

Amikor az elnök nyíltan kritizálta a válsághelyzetet, az egész világot félelem szállta meg. Az emberek a harmadik világháború miatt kezdtek el aggódni, és a nagyobb városokban szinte naponta végeztek atomtámadásra felkészítő polgári védelmi gyakorlatokat.

A rakéták kérdését október 25-én bizonyította be az ENSZ felé Adlai Stevenson amerikai ENSZ nagykövet, amikor U–2-ről készült képeket mutatott be a nemzetközi szervezet rendkívüli ülésén azután, hogy Valerij Zorin szovjet nagykövet letagadta a rakétatelepek létezését.

Hruscsov tudta, hogy a szovjetek hátrányban vannak az amerikaiakkal szemben, és feltehetően a beláthatatlan következményekkel is számolt, ezért aztán igyekezett megbékíteni a Fehér Házat. Október 23-án és 24-én a Kennedy-nek küldött leveleiben arról próbálta meggyőzni az amerikai elnököt, hogy a kubai rakéták elrettentő szerepet töltenek be, és hogy a Szovjetunió szándékai békések. A szovjetek azonban két különböző ajánlattal fordultak az amerikai kormányhoz – október 26-án azt ajánlották, hogy visszavonják a rakétákat cserébe azért, hogy az Egyesült Államok nem rohanja le Kubát és nem is támogat semmiféle inváziót. A második ajánlatot október 27-én a rádióban olvasták be, amelyben az előző napi követelések mellett a törökországi rakéták visszavonását is kérték.

A válság október 27-én érte el tetőpontját, amikor egy felderítő U-2 gépet lelőttek Kuba felett, egy másikat pedig hajszál híján fogtak el Oroszországban. Ugyanekkor szovjet teherhajók közeledtek a karantén határához. Kennedy a közvélemény előtt elfogadta az első ajánlatot és Robert F. Kennedyt átküldte a szovjet nagykövetségre, hogy ott titokban elfogadja a másodikat is, amely a kevés számú Jupiter közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta törökországi kivonását indítványozta. A szovjet hajók visszafordultak és október 28-án Hruscsov nyilvánosan is bejelentette, hogy megparancsolta a kubai atomrakéták eltávolítását. Ez a döntés vezette Dean Rusk külügyminisztert az azóta híressé vált kijelentés megfogalmazására: „Szemtől szembe néztük egymást, és a másik egyszer csak pislogott.” Bár a válság lényegében a "legfelsőbb" szinten oldódott meg, mégis értékelni kell az alacsonyabb szinten állók (pl. tengeralattjáró-parancsnokok) józan belátását is.

November 20-án Kennedy elnök feloldotta Kuba „karanténját”.

A döntetlennel végződő válságból valójában a szovjet fél került ki vesztesként. Az egész világ láttára hátrált meg anélkül, hogy sikerült volna megszereznie a jobb stratégiai pozíciót. Hruscsov személyes helyzete is ekkor rendült meg: 1964-es bukása arra is visszavezethető, hogy a Szovjetunió presztízsveszteséget volt kénytelen elkönyvelni, amit a vezetés nem vett jó néven.

Az amerikai hadvezetés szintén nem volt elégedett az eredményekkel. Curtis LeMay azt közölte az elnökkel, hogy szerinte „ez volt történelmünk legnagyobb veresége”, és hogy még aznap meg kell kezdeni az inváziót.

Kuba számára az esemény a szovjetek árulásával végződött, lévén hogy a válság végét egyedül Kennedy és Hruscsov döntötte el, az egészen 2008 februárjáig regnáló Fidel Castrónak nem volt beleszólása a helyzet alakulásába.

A két szuperhatalom a kubai válság idején ismerte fel végleg, hogy bármikor nukleáris háború törhetett volna ki, így aztán hamarosan megállapodás született a Washington – Moszkva között kiépítendő forródrót megépítéséről, amin keresztül jelentősen meggyorsult a kommunikáció a két fél között, és csökkent az elhamarkodott, ellenőrizetlen lépések lehetősége is, melyek katasztrófával végződhettek volna.

1992 elején végleg bizonyítást nyert, hogy Kuba rendelkezett szovjet taktikai atomfegyverekkel, bár a történtekért felelős szovjet vezérkar munkájában részt vevő Anatolij Gribkov tábornok szerint a kubai szovjet parancsnok (Issza Plijev tábornok) nem kapott engedélyt arra, hogy ezeket bevesse – még akkor sem, ha az Egyesült Államok inváziót indított volna meg Kuba ellen. A Kreml engedélyét nem írták alá és nem is kézbesítették ki.

IDŐJÁRÁS

A déli órákra a kezdetben ködös, erősen felhős területeken is fokozatosan kitisztul az idő, az ország nagy részén legalább néhány órára kisüt a nap. Csapadék nem valószínű. A Dunántúlon megélénkül az északi szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 10 és 14 fok között várható. Késő estére 2 és 8 fok közé hűl le a levegő.
http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/21837/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?