93 éve volt a müncheni sörpuccs – november 8., kedd

1923. november 8-án kezdődött Münchenben az Adolf Hitler által szervezett híres „sörpuccs”, mely során a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) és a vele szövetségben álló Kampfbund más tagszervezetei megkísérelték átvenni a hatalmat Bajorország fővárosában. A Mussolini példája nyomán elgondolt államcsíny – a rendfenntartó szervek lojalitása miatt – végül kudarccal és Hitler bebörtönzésével végződött, egyúttal pedig megteremtette a később hatalomra jutó nácik „eredetmítoszát.”

Hitler az első világháború után Bajorországban, a Német Munkáspártban – az 1920-ban megalakuló NSDAP elődszervezetében – kezdte meg politikai pályafutását, szónoki tehetségével és manipulációs képességei nyomán pedig hamarosan pártjában, majd München városában is komoly befolyásra tett szert. A világháborús veterán elsősorban a vereség által keltett feszültségből kovácsolt politikai tőkét, amit a hazánkban is jól ismert „tőrdöfés-elmélet” nyomán magyarázott, a Németország bukását okozó belső ellenséget pedig a kommunisták és a zsidóság soraiba vélte megtalálni. A vesztes hatalom belső viszonyai szintén a náci politikus kezére játszottak, a németekre kirótt hatalmas jóvátétel és a Ruhr-vidék francia megszállása miatt ugyanis a Weimari Köztársaság egyre mélyebb krízisbe süllyedt, Hitler pedig kiválóan meg tudta lovagolni a demokratikus kormányzat ellen ágaskodó indulatokat. Demagóg agitációja nyomán Münchenben – főleg egykori frontkatonákból – tízezres tömeget toborzott maga köré, ezzel együtt pedig egy félkatonai szervezetet is felállított – a Röhm által irányított SA-t –, valamint a több szélsőséges szervezetet magába tömörítő Kampfbundban is előkelő pozícióba került. Hitler mögött a később magasra emelkedő párttársakon – Göringen, Röhmön és Hessen – kívül ekkor már olyan prominens támogatók álltak, mint például, Erich Ludendorff tábornok, a keleti front egykori hőse.

Az 1923-as év gazdasági megpróbáltatásai a német politikai életben is éreztették hatásukat, Bajorország miniszterelnöke például – a zavargások miatt – szeptember végén Gustav von Kahrt kvázi diktátori hatalommal ruházta fel, a politikus pedig Hans Ritter von Seisserrel és Otto von Lossowval egyfajta „triumvirátust” hozott létre a tartomány irányítására. Az új végrehajtó hatalom nem állt messze Hitlerék platformjáról, Kahrék azonban szemlátomást a nácik és a szélsőségesek kihagyásával akartak politikai tőkét kovácsolni a zűrzavaros helyzetből, így például 1923 őszétől korlátozták az NSDAP érvényesülési lehetőségeit. Hitlert és támogatóit ez a felismerés – és a félelem, hogy Kahrék előbb építik ki a maguk egyeduralmát – vitte odáig, hogy november elején államcsínyt szervezzenek, amire a müncheni Bürgerbräukellerben került sor. A „sörpuccs” név félrevezető lehet, ugyanis erre az eseményre nem egy hazánkra jellemző kocsmában, hanem egy jelentős méretű csarnokban került sor, ahol november 8-án este Gustav von Kahr tömeggyűlést tartott híveinek (hasonló rendezvényekre máig akad példa a német politikai kultúrában). Az államcsíny előzményeként Hitler az SA mintegy 600 fegyveresével körbevetette az épületet, majd bizalmasaival – például Göringgel, Hesszel, Rosenberggel – és testőreivel berontott az előadóterembe. Így kezdődött meg a sörpuccs.

Kahr beszédét hirtelen ajtócsapódás szakította félbe, a betóduló nácik vezére pedig a hatás kedvéért a plafonba lőtt, majd kijelentette, hogy megkezdődött a nemzeti forradalom, és őrizetbe vetette a jelen lévő politikusokat. A fegyverek hatására a „triumvirátus” hamarosan biztosította támogatásáról Hitlert, aki egy szenvedélyes beszéddel rövid időn belül maga mellé állította a Bürgerbräukellerben őrzött néptömeget, majd elhagyta a sörcsarnokot. A náci vezér telefonon küldött utasításai nyomán Röhm és a milícia ez idő alatt birtokba vette München legjelentősebb hivatalait és középületeit. Hitler ekkor már úgy vélte, nincs szüksége Kahrékra, ezért Ludendorff az éjszaka során szabadon engedte a politikusokat, akik így szintén megtapasztalhatták az SA-osztagok utcai randalírozását. A puccsnak mindazonáltal volt egy komoly hiányossága: a hivatalos rendfenntartó szervek nem álltak a nácik mellé, hanem – mint az november 9-én kiderült – a szabadlábra került, visszavágásra készülődő „triumvirátus” pártját fogták.

Ennélfogva aztán másnap reggel, miután Hitlerék túszul ejtették a bajor kormányt és a városi tanácsot, majd – sikertelenül – megpróbálták közvetítőnek megnyerni a bajor koronaherceget, a puccskísérlet eljutott arra a pontra, ahonnan nem lehetett tovább haladni. A délelőtt során végül Ludendorff törte meg a tanácstalanságot, akinek javaslatára a náci párt tagjai és szimpatizánsai – összesen körülbelül 2000 ember – a Bajor Védelmi Minisztérium elfoglalására indultak. Az eltökélten menetelő csoport az Odeonsplatz környékén aztán váratlanul szemben találta magát a Kahrékhoz lojális rendfenntartókkal, akik fegyverrel állították meg Hitler és Ludendorff „seregét.” A későbbi diktátor rövid időn belül elmenekült a helyszínről, a megkezdődő összecsapás pedig a tüntetők oldaláról 16, a rendőrök részéről 4 halálos áldozatot követelt. A téren vívott kis ütközet után egyértelművé vált, hogy a puccskísérlet elbukott, a vereség következtében pedig néhány napon belül a fő szervező, Adolf Hitler is őrizetbe került

A későbbi diktátort hazaárulás vádjával bíróság hamarosan elé állították, és ötéves börtönbüntetésre ítélték, amiből – Landsbergben – végül csak 9 hónapot töltött rácsok mögött. Hitler számára a sörpuccs következményei sokkal nagyobb hasznot hoztak, mint a szervezkedés maga, hiszen az ellene folyó eljárás során szabadon hangoztathatta nézeteit, és elterjeszthette azokat Bajorország határain kívül is. A náci vezér „meghurcoltatása” nyomán kilépett a vidéki elszigeteltségből, demagóg szónoklataival pedig sokak szemében nemzeti hőssé, majd szabadulása után országszerte ismert politikussá nőtt; pere tehát fontos állomás volt azon az úton, melynek végén 1933-ban megszerezte a hatalmat. 

Nem véletlen, hogy miután Adolf Hitler megvalósította terveit, vagyis felépítette totalitárius diktatúráját, a sörpuccs sikertelen kísérlete a párt és a mozgalom legfontosabb mítoszává nőtt, melyet a Führer többek között az államcsíny 16 áldozatának heroizálásával, az ő vérükkel megfestett „véres zászló” – németül Blutfahne – szimbólumával és az elesett harcostársak síremlékéül szolgáló Ehrentempel megépítésével ápolt. Az államcsíny napja 11 évig a nemzetiszocialista Németország egyik legfontosabb ünnepének számított, Hitler bukása után pedig elrettentő példaként emlékezhetünk rá, ezen a napon ugyanis először mutatkoztak meg a gyakorlatban egy agresszív ideológia hirdetőjének szándékai.

NOVEMBER 8.

Események

  • 1226 – Elfoglalja a francia trónt IX. Lajos francia király.
  • 1931 – Parlamenti választások a Jugoszláv Királyságban, amelyet az ellenzék bojkottál.
  • 1956 – Az ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendre tűzi a magyar kérdést, a Szovjetunió magyarországi beavatkozását.
  • 1966 – Egy mozisztár, Ronald Reagan megnyeri a kaliforniai kormányzóválasztást.
  • 1966 – Lyndon B. Johnson elnök aláírja Amerikában a trösztellenes törvényt.
  • 2006 – Bulgária, Szlovákia és Horvátország kinyilvánítja csatlakozási szándékát a PRT második váltásába.

Születések

  • 1881 – Herbert Austin angol mérnök, az Austin Motor Company megalapítója († 1941)
  • 1886 – Pogány József magyar kommunista politikus († 1937)
  • 1901 – Gheorghe Gheorghiu-Dej román kommunista politikus, pártfőtitkár, államfő († 1965)
  • 1911 – Rajczy Imre olimpiai bajnok magyar vívó († 1978)
  • 1916 – Peter Weiss német származású svéd író (Marat, Sade) († 1982)
  • 1931 – Peter Collins (Peter John Collins) brit autóversenyző († 1958)
  • 1936 – Virna Lisi olasz színésznő († 2014)
  • 1946 – Guus Hiddink holland labdarúgó edző
  • 1966 – Gordon Ramsay brit szakács, televíziós személyiség
  • 1971 – Tech N9ne amerikai rapper
  • 1981 – Joe Cole angol labdarúgó

Halálozások

  • 1226 – VIII. (Oroszlán) Lajos francia király (* 1187)
  • 1921 – Hviezdoslav szlovák író (* 1849)
  • 1921 – Nagy Virgil építészmérnök, egyetemi tanár (* 1859)
  • 1986 – Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet kommunista diplomata, politikus, az SZKP PB tagja, külügyminiszter, miniszterelnök (* 1890)
  • 2006 – Litván György Széchenyi-díjas magyar történész (* 1929

IDŐJÁRÁS

Nagyrészt erősen felhős vagy borult lesz az ég, és több helyen számíthatunk esőre, a Nyugat-Dunántúlon havas eső, a magasabban fekvő részeken (elsősorban a hegyekben, de akár kissé 400 m alatt is) hó is lehet; nagyobb mennyiségű csapadék a déli, délkeleti megyékben, valamint a Dunántúlon valószínű. Éjszaka gyenge vagy mérsékelt lesz a légmozgás, majd napközben a mindenütt északira forduló szél több helyen megélénkülhet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 3 és 10 fok között valószínű, az 5 fok alatti maximum a Dunántúl nyugati felén várható. Késő estére 0 és 6 fok közé hűl le a levegő, keletről nyugat felé csökkenő értékekkel.

http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/31552/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?