Szent Erzsébet ünnepe – november 19., szombat

Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, majd az 1969. évi naptárreform alkalmával áthelyezték november 17-ére, halálának napjára, Magyarországon azonban változatlanul temetése napján emlékezünk rá.

II. András király és merániai Gertrúd harmadik gyermekeként 1207. július 7-én született. Négyéves korában eljegyezték I. Hermann thüringiai őrgróf legidősebb fiával, ettől kezdve Eisenachban, majd Wartburgban nevelkedett. Amikor betegeskedő vőlegénye meghalt, némi politikai huzavona után annak Lajos nevű öccsével - Erzsébet legkedvesebb gyermekkori játszótársával - jegyezték el. Az esküvőre 1221-ben került sor, és a boldog házasságból néhány év alatt három gyermek született.

A szerelmes fiatalasszony minden szokást felrúgva imádott férje mellett ült a lakomákon, elkísérte vadászatokra, fogadásokra. Első gyermekének megszületése után menedékhelyet nyitott gyermekek számára, és egyre több figyelmet szentelt a szegényeknek. Második gyermekének világra jöttéért hálából kórházat alapított, és a betegápolásból maga is kivette a részét.

Amikor Lajos 1225-ben hadba vonult, a tartomány kormányzását feleségére bízta. Erzsébet az éhínség kitörésekor a vár szinte teljes élelmiszer-készletét szétosztotta a szegények között, amit családtagjai pazarlásnak tartottak, de Lajos jóváhagyta döntéseit. Férje 1227-ben keresztes háborúba vonult II. Frigyes császár oldalán, útközben meghalt, két nappal később született harmadik gyermekét sem láthatta. Erzsébet élete ettől kezdve üldözések és megaláztatások sorozata. 

A húszéves özvegy nem volt hajlandó lemondani fia fejedelmi jogairól, ezért sógorai mindenétől megfosztották. Az egyébként is szegénységre vágyakozó asszony titokban elhagyta Wartburgot, kenyerét fonással kereste, gyermekeit ékszerei eladásából neveltette. Hányattatásai ellenére sem tért haza Magyarországra, és az őt házassági szándékkal megkereső II. Frigyes császárt is kikosarazta.

Gyóntatója és védelmezője, Marburgi Konrád ferences utasításai szerint igyekezett egy kolostori szabályok szerint élő, de fogadalmat nem tett apácákból álló, jótékonyságot és betegápolást gyakorló szerzetet létrehozni.

Ő honosította meg Németországban Assisi Szent Ferenc harmadrendjét. 1231 novemberében megbetegedett, utolsó napjaiban mindenét szétosztotta, és még ő vigasztalta az ágya mellett virrasztókat. 1231. november 17-én halt meg Marburgban.

A személyéhez fűződő legendák közül a leghíresebb a rózsák legendája, ezért gyakran ábrázolják kötényéből kikandikáló, gyönyörű rózsákkal. A történet szerint éppen a szegényekhez tartott kenyérrel teli kötényével, amikor sógora feltartóztatta, látni akarta, mit visz. Csak annyit válaszolt: rózsákat. S csodák csodájára, amikor a fukar rokon a kötényébe nézett, csak rózsákat látott.

Marburgi sírja fölé templomot emeltek, ez a német gótika első megmaradt emléke. A sírnál történt számos csodálatos esemény miatt már 1235-ben szentté avatták. A középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentjét évszázadok óta nagy tisztelet övezi, sok nemzet saját szentjeként tiszteli. "A női eszmény megtestesülése" – írta róla Sík Sándor.

Kultusza Magyarországon is hamar elterjedt, az első templomot bátyja, IV. Béla építtette tiszteletére Kápolnán. Számos templom - a leghíresebb a kassai Szent Erzsébet-dóm és a budapesti Szent Erzsébet-templom a Rózsák terén - és kórház viseli nevét, Liszt Ferenc pedig oratóriumban örökítette meg legendáját. 2015. augusztus 15-én, 150 évvel az 1865. évi ősbemutató után napra pontosan újra felcsendült a Pesti Vigadóban Liszt Ferenc legendás műve, a Szent Erzsébet legendája.

http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/31840/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?