58 éve lépett hatalomra Fidel Castro – február 16., csütörtök

1959. február 16-án iktatták be a hatalomba Fidel Castro kubai miniszterelnököt, akinek egyeduralma alatt hamarosan kiépült a nyugati félgömb legelső kommunista állama.

Castro egy gazdag cukornádültetvényes gyermekeként, Kuba szigetének keleti felén látta meg a napvilágot, az 1926. esztendőben. A fiatalember Havannában, az ország legelőkelőbb gimnáziumában, majd a főváros egyetemének jogi karán tanult, közben pedig az ifjúság politikai mozgalmaiban is aktivizálta magát. Fontos megjegyezni, hogy Fidel Castrót – Che Guevarával ellentétben – hosszú ideig nem a marxizmus, hanem az Amerika-ellenesség vezérelte útján, amit a jezsuitáknál és az egyetemen eltöltött évek érleltek meg benne. Ez a gyűlölet arra sarkallta a fiatalembert, hogy a második világháború után részt vegyen a Washington által támogatott latin-amerikai diktatúrák elleni szervezkedésben, így például harcolt a dominikai elnök, Rafael Trujillo megbuktatásáért, a kolumbiai Bogotában pedig utcai megmozdulásokat szervezett. 

Castro hazatérése után képviselőként indult az 1952. évi választásokon, a megmérettetésre azonban sohasem került sor, ugyanis Fulgencio Batista tábornok váratlanul puccsot hajtott végre és diktatúrát épített ki Kubában. A fiatal forradalmár tehát saját hazájában is szembekerült az Egyesült Államok nagyhatalmi érdekeivel, ezért újabb szervezkedésbe fogott, 1953. július 26-án pedig társaival megkísérelte elfoglalni a havannai Moncada laktanyát.

A sikertelen puccskísérlet után Fidel Castrót 15 év börtönbüntetésre ítélték, az Egyesült Államok nyomására és hatalmának megszilárdulására való tekintettel azonban Batista 1955-ben amnesztiát hirdetett az 1953-as szervezkedés résztvevőinek. A forradalmár ekkor Mexikóba távozott, ahol öccse, Raul Castro és az argentin Che Guevara támogatásával megszervezte a Július 26-a Mozgalmat, melynek legfőbb célja Batista rendszerének megbuktatása lett. Castro és 81 társa 1956 decemberében, a Granma nevet viselő jacht fedélzetén tért vissza a szigetországba, a partraszállás azonban olyannyira katasztrofálisra sikerült, hogy a forradalmárok mindössze 12-en maradtak. 

Ennek ellenére Castro és társai végül mégis felül tudtak kerekedni Batistán, ugyanis a keleti országrészben ütőképes – körülbelül 1000 fős – gerillacsapatot toboroztak, mely helyismeretének köszönhetően az elnök tizenkétszeres haderejével szemben is eredményesen vehette fel a harcot. A Július 26-a Mozgalom által hirdetett fegyveres felkelés az 1958. december 31-i Santa Clara-i rohammal vívta ki a végső diadalt, mivel másnap Fulgencio Batista örökre elhagyta Kuba szigetét. A forradalom hivatalosan is győzedelmeskedett, az ideiglenes kormányt pedig 1959. február 16-án felváltotta Fidel Castro uralma.

A Kubában végbement politikai változásokat kezdetben az Egyesült Államok sem ellenezte, Castro azonban hamarosan államosította a szigeten található üzemek, bankok, egyéb vállalatok és ültetvények döntő többségét, ami teljes mértékig ellenkezett Washington érdekeivel. A szomszédos szuperhatalom először gazdasági nyomásgyakorlással, embargóval kísérelte meg „jobb belátásra téríteni” Castrót, 1961-ben pedig a CIA aktív támogatásával emigránsok szálltak partra Kubában azzal a céllal, hogy megdöntsék a fennálló kormányt. A Disznó-öbölben történt incidens azonban az Egyesült Államok kudarcával zárult, ráadásul logikusan azt eredményezte, hogy Castro – elsőként a nyugati félgömbön – a hruscsovi Szovjetunió oldalára állt a kétpólusú világban. Az amerikai partok közvetlen közelében fekvő Kuba a későbbiekben jelentős gazdasági és katonai támogatást kapott Moszkvától, sőt, a szovjetek 1962 során nukleáris rakétarendszert telepítettek a szigetre, ami egy ideig világháborús konfliktussal fenyegetett.

A kubai rakétaválság szerencsére fegyveres összecsapás nélkül zárult, Fidel Castro pedig a következő évtizedekre az amerikai nyomás ellenére is megőrizhette hatalmát, hiszen a Szovjetunió és a KGST minden támogatást megadott számára. A szocialista szuperhatalom 1991. évi összeomlása nehéz helyzetbe hozta a Castro-rezsimet, Kuba azonban az európai tőkének és a turizmusból eredő bevételeknek hála megőrizte stabilitását és régi berendezkedését. Kuba napjainkban is azon kevés államok közé tartozik, melyek a rendszerváltások után is megtartották a szocialista politikai rendszert.

Fidel Castro 2016. november 25-én elhunyt, de a rendszere tovább él. 

FEBRUÁR 16.

Névnap: Julianna, Lilla

ESEMÉNYEK

  • 1937 – Wallace Hume Carothers vegyészkutató eredményei alapján a DuPont cég szabadalmaztatja a nylont.
  • 1940 – Ekkor mérték Magyarországon a valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet Miskolc Görömbölytapolca nevű részén (–35 °C volt).
  • 1942 – New York kikötőjében tűzvész pusztítja el az átépítés alatt álló USS Lafayette (korábban Normandie) utasszállító hajót.
  • 1977 – Solton felavatják az új rádióadót, amely a Kossuth rádió adásait sugározza.

SZÜLETÉSEK

  • 1497 – Philipp Melanchthon német teológus, reformátor († 1560)
  • 1727 – Nikolaus Joseph von Jacquin osztrák természettudós († 1817)
  • 1822 – Francis Galton angol polihisztor, felfedező, feltaláló, antropológus, földrajztudós, meteorológus († 1911)
  • 1852 – Charles Taze Russell amerikai lelkész, evangéliumhirdető, a Jehova Tanúi egyház alapítója († 1916)
  • 1907 – Rajcsányi László háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, sportvezető († 1992)
  • 1932 – Horváth Sándor Jászai Mari-díjas magyar színész († 2012)
  • 1987 – Luc Bourdon kanadai jégkorongozó († 2008)

HALÁLOZÁSOK

  • 1247 – Raspe Henrik német ellenkirály (* 1204)
  • 1662 – Listi László magyar költő (* 1628)
  • 1872 – Franz Deym gróf, császári és királyi altábornagy (* 1805)
  • 1917 – Octave Mirbeau francia újságíró, műkritikus, pamfletszerző, regény- és drámaíró (* 1848)
  • 1932 – Ferdinand Buisson Nobel-békedíjas francia filozófus, pedagógus (* 1841)
  • 1962 – Pasteiner Iván könyvtáros (* 1887)
  • 2002 – Walter Winterbottom angol labdarúgó, edző (* 1913)

IDŐJÁRÁS

Az ország nagyobb részén túlnyomóan borult, párás, néhol tartósan ködös idő várható, ugyanakkor a Dunántúl nyugati és délnyugati részein, valamint a keleti határvidéken derült, napos területek is lesznek. A borult tájakon szitálás, ónos szitálás, hószállingózás bárhol előfordulhat. Gyenge vagy mérsékelt marad a légmozgás. A legmagasabb nappali hőmérséklet a borult területeken +1 és -3, a tartósan napos részeken 5 és 11 fok között várható. Késő estére általában 0 és -4 fok közé csökken a hőmérséklet.

http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/33925/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?