A tűzoltók napja, Szent Flórián ünnepe

A tűzoltók napja Magyarországon, valamint Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének ünnepe.

Az ország legrégebben alakult szervezetét, Magyar Tűzoltó Szövetséget (MTSZ) Széchenyi Ödön gróf alapította 1870-ben. A tűzvédelem eszköz- és követelményrendszerének kidolgozásával, saját szaklap és segélyegylet alapításával, 1936-ban az első tűzvédelmi törvény kiharcolásával alapozta meg tekintélyét, majd az 1948-ban megszűnt szervezet jogutódként 1990-ben alakult újra. Az MTSZ a megyei szövetségeken keresztül jelenleg ezer településen csaknem másfél millió munkaórában ment életet, és évente több mint tízezer esetben nyújtanak tényleges segítséget.

Magyarországon 1991-től ismét május 4-én ünneplik a tűzoltók napját. Ma ezt a gyakran tragédiák kísérte hivatást csak az állhatatosság, önfeláldozás, a bátorság eszméjének jegyében lehet teljesíteni, melyeket a tűzoltók számára Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje testesít meg.
Szent Flórián életéről, tevékenységéről meglehetősen sokat tudunk. Valószínűleg 250 körül született Ausztriában. Magas rangú katonatiszti családból származott, Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, és rövidesen Caecia erőd parancsnoka lett. Amikor Flórián kitöltötte a szolgálat éveit, békességben búcsút vett a hadseregtől, és kiszolgált katonaként Noricum tartományban telepedett le. A Berni Kódex szerint Lauriacumban (ma Lorch) a császári helytartó hivatalának nyugalmazott elöljárója volt.

A róla szóló legendák több egymástól eltérő felfogású történetet őrizetk meg, amelyek csak egyes részeikben közösek. Keresztény nevelésben részesült, egy alkalommal, amikor nagy tűzvész pusztított, a kis Flórián imádságának hatására eleredt az eső, és eloltotta a tüzet. Más források szerint egy égő ház tüzét kis vödrében vitt vízzel oltotta el. Még nem volt katonasorban, amikor a Laureacumi önkéntes tűzoltóság tagjaként egy nagy házban keletkezett veszedelmes tűz oltásában tűzoltócsapata élén hősiesen viselkedett. A bennszorultak életét saját életük kockáztatásával mentették meg, és a tüzet is eloltották. Katona korában az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián szinte kilátástalan helyzetben fékezett meg. Katonái, akiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész megfékezését, hírét szájról szájra adták.

Diocletianus császár uralkodása alatt, 303-ban ismét föllángoltak az erőszakos keresztényüldözések. Legendája szerint, amikor megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy segítségére legyen a foglyoknak. Elfogták, Aquilinus bíró elé vitték, aki megpróbálta rávenni, hogy a római isteneknek mutasson be áldozatot. Mivel ezt válogatott kínzásokkal sem tudta elérni, arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre. Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott, és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülni, megvakult. A folyó csodálatos módon egy kiálló sziklára sodorta a holttestet, ahol egy sas kiterjesztett, keresztet formáló szárnyakkal őrizte. Flórián ezután megjelent egy Valéria nevű keresztény asszonynak, és megmutatta azt a helyet, ahol holtteste található. A jelenés után a nő befogta az igavonó állatokat, a folyóhoz hajtott, és megtalálta a holttestet, amelyet az üldözőktől való félelmében szalmával és lombbal takart le, majd kocsijába rejtve Lorchba vitte, és tisztességgel eltemettette. Szent Flórián sírja felett a 9. században oltárt emeltek, ma az Ágoston-rendi szerzetesek kolostora található ott.

Kultusza, amely a 15. századtól élte virágkorát, főként német, osztrák, svájci, lengyel, román, szláv, cseh, szlovák, olasz és magyar területeken terjedt el. Lengyelországban a tűzoltókat Flórián-lovagoknak nevezték, a varsói első tűzoltó szövetség a Flórián Szövetség elnevezést kapta. Magyarországi első írásos említését az Érsekújvári Kódexben (1531) találjuk. Legkorábbi ábrázolásai az ország középkori németajkú népcsoportjainál, a felvidéki szepességi és erdélyi szász városokban születtek. A 17. században az osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.

http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/37824/pics/14937545931223450_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?