314 éves óriási építkezés kezdődött

1703. május 27-én rakták le Szentpétervár első erődítményének alapkövét I. Péter orosz cár kezdeményezésére.

A 17. század során kiteljesedő Orosz Birodalom számára hosszú idő óta elemi szükséglet volt egy tengeri kijárat. A nyugati modernizációt sürgető – fiatalon Európát bejáró – Nagy Péter cár parancsára, amikor még tartott a svédek elleni háború, 1703. május 27-én megkezdték a tervezett főváros építését az elfoglalt területen, ezért elsőként a későbbi Péter-Pál erőd alapjait rakták le.

Szentpétervár orosz jobbágyok és svéd hadifoglyok révén nehéz munkával épült fel. A legnagyobb gondot a terület mocsaras éghajlata okozta, a munkások soraiban állandó járványok pusztítottak. A másik nehézség az építőanyagok hiánya volt, Péter cár nem fából, hanem (a Szentpétervártól igen messze fellelhető) kőből és téglából akarta felépíttetni új fővárosát. A cár szeme előtt Velence és Amszterdam példája lebegett, az orosz városok – köztük Moszkva is – ebben az időben zömmel faépületekből álltak. A város közel 100 szigeten, a Néva mocsaras deltatorkolatában épült.

Domenico Trezzini udvari főépítész, majd Alexander Le Blond tervei alapján Szentpétervár műalkotásként épült fel, palotáival, monumentális épületeivel egy új orosz építészeti stílust, az úgynevezett péteri barokkot testesítve meg. A mára már világörökségként megbecsült történelmi városrész, a Téli Palota, a cárok koronázásának otthont adó Szent Péter és Pál-katedrális, a Mensikov Palota épülete csak pár példa, amely az 1712-ben fővárosnak kinevezett Szentpétervárt kiemelte az elmaradott orosz városok közül. 1709-ben XII. Károly vereséget szenvedett, Péter cár megkezdte a város benépesítését, haláláig körülbelül 40 000 főre emelkedett az új főváros lakossága. Szentpéterváron kaptak helyet azok az intézmények is, amelyeket a cár birodalmi reformjai hoztak létre: itt rendezkedett be az állam irányítására szolgáló Tizenkét Kollégium, a korszerű haditengerészet parancsnoksága, a tudományos életet fellendítő Akadémia. Péter után egy négyéves átmeneti időszakot kivéve – II. Péter 1728-ban visszahelyezte székhelyét Moszkvába – egészen a bolsevik hatalomátvételig a Néva partján fekvő város maradt az Orosz Birodalom fővárosa, a gazdasági és szellemi élet centruma, a keleti birodalom legeurópaibb pontja.

A Szent Péter apostolról elnevezett új nagyváros beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Puskint idézve ablakot nyitott Európára. A város szépsége a mai napig csodálattal tölti el az oda látogatókat. Szentpétervár a 18. század közepére az ország szellemi életének központjává vált. Itt éltek, s alkottak az orosz irodalom és képzőművészet, valamint a zeneművészet nagy alakjai: Puskin, Gogol, Turgenyev, Dosztojevszkij, Repin, Kramszkoj, Glinka, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij és Csajkovszkij. Szentpéterváron majdnem 5 millió ember él. A történelem során többször megváltoztatták a város nevét: 1914-1924-ig Petrográd, 1924-1991-ig Leningrád, 1991. szeptember 6-án népszavazás döntött a város visszakeresztelésére, Szentpétervárra.

http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/38636/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?