Mátyás király visszaszerezte a Szent Koronát

Erzsébet királyné 1440. augusztus 3-án zálogba adta Habsubrg Frigyesnek ugyancsak kétezerötszáz aranyért a Szent Koronát, ami több, mint két évtizeden át nála is maradt, de Mátyás király 1463. július 24-én 80 ezer arany koronáért visszavásárolta.

A két ellenkirály viszályát tragikus eset oldotta meg: lengyel Ulászló hősi halála Várnánál. Utána V. László egyedül maradt Magyarország királya. Uralkodott tizennyolc éves koráig. Ő volt az ország egyetlen királya, aki teljes életét a trónon töltötte. A halál, mint tudjuk, Prágában érte utól. Pestist kapott és belehalt. Így egyszerre lett üres a cseh trón is, a magyar trón is. Mind a két országban nemzeti király következett. Csehországban Pogyebrád György, Magyarországon pedig az ő támogatásával Hunyadi Mátyás.

A fiatal nemzeti király öt évig nem tudta magát megkoronáztatni. Frigyestől képtelen volt visszakapni a koronát. Az erélyesen induló Mátyás-kormányzattal elégedetlen urak még magyar királynak is megválasztották Frigyest, de ő sem koronáztathatta meg magát, mert Székesfehérvárra nem jöhetett. Pedig pártja lett volna. Ennek a pártnak Garai László volt a főkolomposa, a koronaőr.

Öt esztendeig hol diplomáciai, hol fegyveres mérkőzés folyt Mátyás király és Frigyes császár között. Végre Vitéz János váradi püspöknek sikerült a császárral olyan békemegállapodást kötnie, melynek egyik pontja szerint Frigyes nyolcvanezer aranyforint ellenében visszaadja a koronát. Mátyás ezt a béketervezetet az országgyűlés elé vitte. S az országgyűlés, mihelyt megmutatkozott a lehetőség, hogy az ország Szent István koronáját hazakapja, szinte felmagasztosult az áldozatkészségben. A rendek Janus Pannoniust, Vitéz János unokaöccsét, rendelték ki szónokul a béketervezet fölötti vitában és a fiatal pap, aki Mátyás bőkezűségéből kevéssel azelőtt kapta meg a pécsi püspökséget, olyan szónoklatot vágott ki, hogy a rendek egymás után állottak fel önkéntes adót ajánlani. A pénzt megszavazták, a békeszerződést, bizonyos módosítások kikötésével, elfogadták. A módosításokat Vitéz János megtárgyalta Grácban a császárral, mindenben véglegesen megállapodtak és most már nem volt más hátra, mint a szent koronát ünnepélyesen hazahozni.

A küldöttségnek Ujlaki Miklós herceg vezetése alatt a kalocsai érsek, a váradi püspök és Szapolyai Imre voltak a tagjai. Azonkívül még az öreg Palóczi országbírót is jelölték a küldöttségbe. Az ő szereplésének érdekes oka volt. Valahogyan elterjedt az országban az a mendemonda, hogy Frigyes császár be akarja csapni a magyarokat és nem a szent koronát, hanem annak hamisított mását akarja kiadni a váltságdíj ellenében. Ezt a minden huncutságra képes császárról fel is lehetett tenni. Szükség volt tehát olyan valakire, aki a koronát jól ismeri és valódiságát meg tudja állapítani. Ilyen ember volt Palóczi országbíró, akinek néhai fivére, az esztergomi érsek, valaha koronaőr volt. Még Zsigmond nevezte ki annak. Az országbíró, aki ott lakott Esztergomban, sokat látta a koronát, tehát szakértőnek számított.

Kétezer fegyveres katona kísérte a küldöttséget, amely Wiener-Neustadtban kereste fel a császárt. A kétezer fegyveres nem igen tetszett Frigyesnek. Azt üzente a küldöttségnek, hogy annak tagjai a fegyveresekkel csak maradjanak Sopronban, nem akarja őket fárasztani, ő megelégszik azzal, ha csak Vitéz János jön el hozzá kétszáz fegyveressel. A magyar urak ebbe beleegyeztek. Vitéz János meg is jelent a császárnál és a koronát át is vehette volna, de nem vette át. Ragaszkodott hozzá, hogy Palóczi országbíró is odajöjjön Sopronból. Frigyes végre ebbe is belement. Az országbíró átment Wiener-Neustadtba s ott a koronát szemügyre vette. Első dolga volt, hogy megfordítsa. A korona hátán a nagy zafirnak volt egy alig látható repedése. A repedést, nagy megkönnyebbülésére meg is találta a kövön. Ekkor azonban megint Frigyes csinált nehézségeket. Mintaképe lévén a szószegő és rosszhiszemű embernek, önmagából indult ki és gyanakodni kezdett, hogy a küldöttségnek nincs is birtokában a kialkudott nyolcvanezer arany. Azt követelte tehát, hogy a magyarok előbb olvassák le a pénzt, akkor ő majd kiadja a koronát. De gyanakodtak a magyarok is, mert ismerték a császárt. Ragaszkodtak ahhoz, hogy előbb átvegyék a koronát, aztán majd fizetnek. Végre hosszas huzavona után abban állapodtak meg, hogy miután a császár két megbizottja, Baumkircher és Grofnitzer, saját szemével megnézte a kikészített pénzt, a két fél egyszerre fog megjelenni Wiener-Neustadt kapujában, egyfelől a pénzzel, másfelől a koronával.

Így is történt, hozom-viszem módjára: 1463 július huszonnegyedikén délután hat órakor Wiener-Neustadt kapujában a magyarok átvették a szent koronát. Másnapra lovas futárok indultak a nagy hírrel Magyarország minden városába. A küldöttség elindult hazafelé. A koronát Sopronban kitették három napi közszemlére. Rengeteg ember tódult oda megnézni a szent tárgyat. Negyednap a kétezer fegyveres kiséretével elindult a korona Budára.

http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/40559/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?