75 éve hunyt el a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja

Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő, a XX. századi magyar realista próza kiemelkedő alakja, a magyar falu és a parasztság ábrázolásának megújítója, 75 éve, 1942. szeptember 5-én halt meg.



1879. július 2-án született Tiszacsécsén. Apja feltörekvő parasztember, anyja értelmiségi család sarja volt. Apja csőddel végződő vállalkozásai a családot gyakran a nyomor szintjére juttatták, ám a gyerekek taníttatására mindig nagy gondot fordítottak. Móricz nagyhírű református kollégiumok (Debrecen, Sárospatak) tanulója volt, de mivel rosszul tanult, s egyedül érezte magát, anyai nagybátyja Pallagi Gyula a kisújszállási gimnázium igazgatója magával vitte, s ott érettségizett jó eredménnyel. Tanult teológiát, majd jogot Debrecenben, bölcsészetet Budapesten, de tanári szakvizsgát nem tett.

1902-től mégis tanított gimnáziumban, volt tisztviselő, majd 1903 és 1909 között Az Újság című hetilap gyermekrovatának szerkesztője.

A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, Szatmár falvait járva bőséges ismereteket szerzett a paraszti élet nyomorúságáról is.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Jankát), három lányuk és egy fiuk született. Elbeszélései már korábban is jelentek meg vidéki lapokban, de nevére igazán a Nyugatban 1908-ban megjelent Hét krajcár című novellája után, amelyet fia halála után írt, figyeltek fel. Első novelláskötetét Ady is üdvözölte, barátok és szellemi szövetségesek lettek.
A siker felszabadítóan hatott alkotókedvére, sorra jelentek meg novellái, regényei (Tragédia, Sárarany, Az Isten háta mögött, A galamb papné, Magyarok, Kerek Ferkó). A kezdetben anekdotikus stílust korán felváltotta műveiben a naturalizmus olykor kíméletlen ábrázolásmódja.

Az első világháborúban haditudósító volt. Üdvözölte az őszirózsás forradalmat, majd a Tanácsköztársaságot, ennek bukása után azonban állandó zaklatásoknak volt kitéve, s írásait egy ideig csak a Nyugat és Az Est-lapok közölték. Prózájának hangneme, stílusa is megváltozott ebben az időben, a naturalizmus háttérbe szorult, erősen kritikai szellemű realizmusa viszont megerősödött. Önéletrajzi indíttatású a Légy jó mindhalálig című regénye, a történeti hitelesség látszatát keltő Erdély trilógiája, az idilli szerelem megható képe a Pillangó című regény. Az önsorsrontó dzsentri, a megújulni nem tudó középosztály képét rögzíti az Úri muri, a Forró mezők, a Rokonok, míg a sokrétegű paraszti világ elevenedik meg a Barbárok és A boldog ember című regényei lapjain. 1929 decemberében Babits mellett a Nyugat szerkesztője lett, övé volt a prózarovat. Lelkesen vetette bele magát a munkába, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, felkarolta az autodidakta tehetségeket. 1933-ban szakított a lappal, s az ekkor induló népi írók mozgalmának egyik fő alakja lett, 1939-től ő szerkesztette a Kelet Népét. 1937-ben felbomlott Simonyi Máriával kötött második házassága (első felesége öngyilkos lett), ekkor ismerkedett meg az egykori lelencgyerekkel, Littkei Erzsébettel, Csibével, akiről Árvácska című regényének főszereplőjét is mintázta.
Utolsó éveit Leányfalun töltötte, itt születtek a Rózsa Sándorról szóló trilógiájának darabjai is. Az író 1942 augusztusában agyvérzést kapott, kórházba került, szeptember 5-én halt meg Budapesten.

2012-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott Leányfalu önkormányzata a település egykori lakójának, egyben Pócsmegyer díszpolgára is lett, hiszen a két település a múlt század közepéig összetartozott.

http://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/41982/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?