A nap, amikor elásták a Szent Koronát

1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan Orsován elásta a koronát, és oly jól őrizte a titkot, hogy az osztrákok is csak négy évvel később bukkantak rá.

A magyar koronát és a koronázási ékszereket 1790 óta rövid megszakításokkal a Budai Várban őrizte a koronaőrség. Az 1848-as forradalom alatt a közvélemény eleinte nem nagyon foglalkozott az ékszerek sorsával. Először 1848. szeptember 28-án, Lamberg Pestre érkezésének napján terjedt el a hír, hogy az ékszereket ellopták. A koronaőr, Ürményi Ferenc azonnal ellenőrizte a koronát, majd biztosította az Országos Honvédelmi Bizottmányt, hogy az értesülés puszta rémhír volt, az ékszerek sértetlenül a helyükön vannak. 

Novemberben ismét terítékre került a korona ügye, ekkor Kossuth Pálffy Jánost, az országgyűlés alelnökét, az OHB tagját és másik három képviselőt azzal bízott meg, ellenőrizzék a koronázási ékszereket. Pálffyék feltörték a koronát rejtő láda pecsétjét, és megbizonyosodtak az ékszerek meglétéről - bár az egyik kisebb ládát nem tudták kinyitni, mert nem találták a kulcsát.

1848. decembere, Ferenc József császári trónra lépése után ismét aggodalom támadt a korona iránt, ám nem anyagi, sokkal inkább közjogi szempontból. Besze János képviselő a ház ülésén elmondta: nem magáért a koronáért, hanem a magyar alkotmányosságért aggódik, hisz "meglehet, hogy a koronát elvitték, s aztán tudtunk nélkül majd egy csoport magyar és pap egyszer csak egy megkoronázott királlyal jőnek közinkbe". A képviselőház sorshúzás útján kiválasztott 12 képviselőt, akiknek minden körülmények között fel kellett nyitniuk a ládát. A bizottság kiegészült a felsőház 6 képviselőjével, s az ő jelenlétükben Ürményi koronaőr végre feltörte a láda zárát is. A 18 tagú bizottság megállapította, hogy a korona és az ékszerek a helyükön vannak és sértetlenek, majd elrendelte, hogy a régi láda kijavításáig egy új ládában helyezzék el őket.

December 30-án a móri vereség hírére Kossuth utasítota Ürményit, hogy gondoskodjon a koronázási ékszerek Debrecenbe szállításáról. Bónis Samu képviselő 12 gránátos kíséretében a Lánchídon átszállította az ékszereket Pestre, majd felrakta őket a szolnoki vonatra. Egy ismeretlen az állomáson felszólította, hogy inkább Vácnak irányítsa az ékszereket, mire Bónis pisztolyát előhúzva így felelt: "Ha valami akadály lenne menetelemben, az úr az életével játszik". A vonat balesetet szenvedett: a kocsi feldőlt, s a korona a méteres hóba zuhant, de nem sérült meg.

A koronázási ékszerek 1849. június elejéig Debrecenben maradtak, ekkor visszaszállították őket Pestre. Július elején, Pest újabb kiürítésekor egy darabig Szemere Bertalan a maga szállásán őrizte az ékszereket, majd július 29-én Görgey táborába utazván a ládákat Nagyváradra vitette. Szemer augusztus 10-én felnyittatta a ládát, és kíváncsiságból fel is próbálta a koronát, majd megállapította: "meggyőződtem, miképp e föveg nem emberi fejre való".

Szemere tanácstalan volt, mit tegyen az ékszerekkel, erdélyi mozgása alatt állandóan magával hurcolta az ékszereket. Fülepp Lipót kormánybiztosnak azt hazudta, a ládák fontos iratokat rejtenek, mire az segítséget ígért elrejtésükben. Orsován Batthyány Kázmér külügyminiszter, az ország egyik legrangosabb arisztokrata családjának leszármazottja csak ennyit tanácsolt belügyminiszter kollégájának: "Törd össze vagy vesd a Dunába". A problémájával magára maradt Szemere újabb segítőtársakat keresett, ám nekik is azt füllentette, a ládában titkos iratok vannak. A belügyminiszter 1849. augusztusában Erdélyben több helyen is elásta, majd kiásta a koronát. A rejtekhelyet Szemere Batthyány Kázmérral és Fülepp Lipóttal is közölte.

Ekkor már a császári hatóságok is intenzíven érdeklődtek a koronázási ékszerek iránt. Szemere végül jó rejtekhelyet választhatott, mert 1849 őszén a császáriak bizottságot küldtek Erdélybe, mely eredménytelenül próbálta felkutatni a ládákat. Évekig senki a színét sem látta az ékszereknek, mígnem 1853-ban az 1848-as külügyminisztériumi titkárból császári rendőrspiclivé vált Wargha István Londonban - máig tisztázatlan körülmények között - kiszedte az emigránsokból a rejtekhely leírását. Az osztrák hatóságok végül 1853. szeptember 8-án bukkantak rá a ládára Orsován. A koronázási palást erősen megsínylette a föld alatt töltött négy évet, ám az ékszerek viszonylag jó állapotban kerültek elő. 

Orsováról Bécs felé indították útna őket. Szeptember 15-én egy főméltóságokból álló bizottság Budafoknál megvizsgálta a drágaságokat, melyek Pestről vonaton utaztak tovább Bécsbe. Szeptember 20-án a fiatal császár, Ferenc József is megtekintette őket, majd másnap vasúton visszaszállíttatta őket Budára.


Forrás: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története (Videopont, 1996)

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/41536/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?