Sinkovits Imre születésének évfordulója

Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, aki paraszttól az értelmiségiig, bohóctól a hősig bármit hitelesen el tudott játszani 1928. szeptember 21-én született Budapesten, apja vendéglős volt Kispesten, majd Óbudán. Az Árpád Gimnáziumban kiváló pedagógusok tanították humanista szellemben, s aktívan részt vett a cserkészéletben. A cserkészet színjátszó előadásainak hatására jelentkezett a Színiakadémiára, diplomáját 1951-ben kapta meg, s ugyanebben az évben kötött házasságot pályatársával, Gombos Katalinnal.

Egész élete során a Nemzeti Színház tagja volt, öt évet kivéve. 1956. október 23-án a Petőfi-szobornál, majd a Parlament előtt is elszavalta a Nemzeti dalt, s mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó "önkritikát gyakorolni", fizetését a felére csökkentették, a színházon kívüli szereplésektől eltiltották. Két éven át egy műanyagipari szövetkezetnek készített gyerekjátékokat, de ezt is rossz néven vették, mondván, hogy tüntetésképpen csinálja. 1958-ban aztán az angyalföldi József Attila Színházhoz irányították, a "nép ellenségével" büntették a munkáskerületet, innen 1963-ban hívta vissza Major Tamás a Nemzetibe.

Sinkovits gazdag hanganyaga, férfias megjelenése, kifinomult arcjátéka, mozgáskultúrája révén ideális drámai hős volt, de humora, átlényegülő tehetsége a legkülönfélébb alakok megelevenítésére is alkalmassá tette. Az ember tragédiájában volt Ádám és Lucifer, alakította a Mózes címszerepét, színpadra lépett a Bánk bán címszerepében és Tiborcként is, Sütő András A szúzai menyegző, Advent a Hargitán és a Balkáni gerle című darabjában. Emlékezetes volt Örkény István Tóték című darabjában a családfő szerepében. A József Attila Színházban - száműzetésének éveiben - egy Három testőr-adaptációban egyetlen este tizennyolc szerepet játszott el.

Az emlékezetben minden bizonnyal a tizedes alakjaként maradt meg: Keleti Márton A tizedes meg a többiek című 1965-ös filmvígjátékában ő volt a világháború utolsó szakaszában magát minden helyzetből kivágó, talpraesett Molnár tizedes. Összesen több mint 50 filmben játszott, igen sokszor főszerepet. Legendás volt az Egri csillagokban (1968) Dobó vagy az Isten hozta, Őrnagy úrban (1969) Tót szerepe. A Szerelmi álmokban (1970) Liszt Ferencet alakította. A gyermekek is a szívükbe zárták, hiszen ő volt a Hupikék törpikék című rajzfilmsorozatban Törpapa magyar hangja.

Pályafutása alatt szinte minden állami kitüntetést megkapott. Többszörös Jászai Mari-díjas (1955, 1962), 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1970-ben érdemes művészi, négy évvel később kiváló művészi címet kapott. 2000-ben az akkor először kiosztott Nemzet Színésze kitüntető címet ő vehette át először, a Magyar Művészeti Akadémia is 2000-ben választotta tagjai sorába.

Halála előtt néhány órával, betegségtől gyötörten, légszomjjal küszködve még színpadon volt az akkor már Magyar Színház néven működő Hevesi Sándor téri teátrumban; 2001. január 18-án hunyt el. Özvegye Gombos Katalin, öccse Sinkó László, fia Sinkovits-Vitai András, lánya Sinkovits Marianne - mindegyikük hivatása a színház, a pódium.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/42703/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?