153 éve hunyt el Madách Imre

Madách Imre drámaíró, költő, publicista, akadémikus 153 éve, 1864. október 5-én halt meg Alsósztregován.



1823. január 21-én született a felvidéki Alsósztregován (ma: Dolná Strehová, Szlovákia). Kisnemesi családból származott, nagyapja a Martinovics-per vádlottainak védője, apja vezető közéleti személyiség volt Nógrád megyében. Apja korai halálát követően szigorú és kemény akaratú édesanyja egyedül nevelte őt és négy testvérét. A kiskorától tüdőbajjal, köszvénnyel és szívbetegséggel küszködő fiú magánúton tanult, vizsgáit a piaristák váci gimnáziumában tette le, több nyelvet sajátított el, és betekintést nyert a klasszikus és modern irodalom világába.

1837-től a pesti egyetemen filozófiát, majd jogot hallgatott. Ekkor már verselgetett, 1840-ben kötete is megjelent Lantvirágok címmel, korai szentimentális líráján Kölcsey hatása érezhető. A negyvenes években írta a Csák végnapjai (a mű akadémiai dicséretben is részesült), a Férfi és nő, a Csak tréfa című drámákat.

Tanulmányait befejezve Nógrád megyében aljegyzőséget vállalt, 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, de betegsége miatt egy évvel később lemondott az aljegyzői tisztségről. Néhány ifjúkori fellobbanását követően megismerkedett Fráter Erzsébettel, egy bihari nemesi család szabad szellemű és szabados viselkedésű lányával, akit anyja akarata ellenére 1845-ben feleségül vett. Az anyós és menye közt feszülő feloldhatatlan ellentét, a sorozatos otthoni problémák elől az írásba menekült.

1848 júliusában jelentkezett a nemzetőrségbe, a harcokban azonban rossz egészségi állapota miatt nem vehetett részt. 1852-ben Kossuth személyi titkárának rejtegetése miatt letartóztatták, Pozsonyban, majd a pesti Újépületben raboskodott. 1853-as szabadulása után házassága megromlott, és 1854. július 25-én közös megegyezéssel elváltak. A válást követően három gyermekükkel visszaköltözött anyjához, Sztregovára. Irodalommal foglalkozott, ekkoriban született a Bach-rendszert kigúnyoló szatíra, A civilizátor, és elkezdte Mózes című drámáját is, melyet 1860-ban fejezett be, s melyben biblikus példázatban keresett választ a szabadságharc bukását követő időszak kérdéseire. 1861-ben visszatért a közéletbe: országgyűlési képviselő lett.

1859. február 17-én kezdte írni élete főművét, a hírnevet és Arany János barátságát eredményező Az ember tragédiája című drámáját, melyet 1860. március 20-án fejezett be. A kéziratot elküldte Aranynak, aki az általa itt-ott túl nyersnek érzett szöveg 4140 sorából ezer sort javított. A nyelvi és verselési javításokat figyelembe véve a mű első kiadása 1862. január 16-án látott napvilágot, s már saját korában óriási népszerűségre tett szert. Szerzője az ember és az emberiség sorsának alakulására és magyarázatára tett kísérletet 15 színben, Ádám és Éva alakja köré fonva a történelmet. A Tragédia a magyar irodalom egyik leggazdagabb alkotása, eszmeiségének egyetemessége és gazdagsága sokféle értelmezési lehetőséget kínál.

Az írót beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1863-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. A színházi bemutatót már nem élhette meg, 1864. október 5-én hunyt el Alsósztregován.

Az ember tragédiáját először 1883. szeptember 21-én vitte színre a Nemzeti Színház Paulay Ede rendezésében, a darab 1500. előadását 2000. április 7-én tartották. A Duna partján felépült új Nemzeti Színház 2002. március 15-én szintén Az ember tragédiája díszbemutatójával nyitotta meg kapuit.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/43206/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?