139 éve született Krúdy Gyula

Krúdy Gyula monumentális életművet hagyott maga után, írói munkásságának mennyisége csak Jókaiéhoz mérhető. Hihetetlen termékenységgel dolgozott: irt elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat, ifjúsági műveket, publicisztikát, írói portrékat, önéletrajzi vallomásokat. Válogatás nélkül publikált mindenütt, a legkülönfélébb lapokban és folyóiratokban, de nem sokat törődött írásainak sorsával. Életében alkotásainak csupán töredéke jelent meg könyv alakban. Csak halála után jó húsz évvel indult meg hatalmas írói teljesítményének feltérképezése. 

Krúdyt nagy magányosnak szokás tartani. Nem tartozott egyetlen írócsoporthoz sem, csak lazán, felszínesen kapcsolódott a Nyugathoz is. A tudomány máig sem jelölte ki megnyugtatóan irodalomtörténeti helyét.

Nyíregyházán született 1878 október 21-én. Édesanyja - az akkor még 17 éves Csákányi Julianna - cselédlányként szolgált gyermeke születésekor a Krúdy-házban, s nem volt az apa törvényes felesége. A szülők csak jóval később, 1895-ben kötöttek házasságot. A Nógrád megyei kisnemesi származású Krúdy család meglehetősen jómódban élt: a nagyapa és az apa is ügyvéd volt, s az elsőszülött fiúnak - a későbbi írónak - is ezt a pályát szánták. 1887 őszén Szatmárnémetiben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, de itt csak az első osztályt járta ki. Nem volt jó tanuló. A többi osztályt Podolinban, a piarista algimnáziumban végezte. cseregyerekként került ebbe a szepességi kisvárosba, hogy jól megtanulhasson németül. Ez a hely egy életre szóló élményt jelentett neki. 1891 szeptemberétől négy éven át a nyíregyházi evangélikus főgimnázium tanulója volt, ezt követően 1895 júniusában sikeresen leérettségizett. Diákkorában legfőbb szenvedélyét az olvasás jelentette. Ezekben az években tudatosodott határozottan elhivatottsága: író, újságíró akart lenni. Az iskolában diáklapot szerkesztett. 14 éves korában jelent meg első novellája. 1895 őszén - egy sikertelen szökési kísérlete után - közvetlenül az iskola befejeztével riporteri állást kapott a Debreceni Ellenőr szerkesztőségében. Mindössze három hónapig maradt Debrecenben, azután a nagyváradi Szabadság című laphoz szerződött. 1896 májusában hagyta el Nagyváradot, s a fővárosba utazott, hogy kizárólag szépíróként keresse meg kenyerét. 

Sokat dolgozott: havonta átlag 7-8 novellája jelent meg. Neve egyre ismertebbé vált, de a önpusztító, bohém életmódja következtében csaknem nyomorgott. 1897 folyamán jelent meg első novelláskötete Üres fészek címmel, s ugyanebben az évben ismerkedett meg a nála hat évvel idősebb Spiegler Bellával, aki Satanella ill. Bogdán Bella álnéven tárcákat, novellákat irogatott. 1899 decemberében kötöttek házasságot (apai engedéllyel). 

Közben változatlan lendülettel és termékenységgel alkotta műveit. Írásait főleg lapokban, folyóiratokban helyezte el, 1911-ig könyv alakban is megjelent több mint 40 kötete. Első igazi nagy sikerét az ún. Szindbád novellák hozták meg számára, s ezek egyben írásművészetének új szakaszát, egy sajátos lírai novellatí pus megteremtését is jelezték. 1911 során hagyta el a sajtót a Szindbád ifjúsága, 1912-ben pedig a Szindbád utazásai. Az Ezeregyéjszaka kalandos hajósa főhősként a későbbi években is gyakran szerepel műveiben: Francia kastély (1912), Szindbád. A feltámadás(1916), Szindbád megtérése (1925), Purgatórium (1933). Hírnevét, elismerését csak fokozták pesti regényei: A vörös postakocsi (1913), Őszi utazások a vörös postakocsin (1917). 

Krúdy jól keresett: megvolt minden lehetősége, hogy a polgári jólét és anyagi biztonság keretei között éljen családjával. A józan, rendezett életre azonban alkalmatlanná tette nyugtalan vére, bohém természete. Kicsapongó, mulatozó, éjszakázó életvitele, gyakori párbajozása valamint a szerencsejátékok iránti szenvedélye házasságát is megrontotta, amihez hozzájárult egy új szerelem is: 1915-ben intim kapcsolatba került az akkori lakóhelyének, a Royal Szállodának igazgatójának - Várady Gyulának - a feleségével. 1919 júliusában, közvetlen válása után feleségül vette a nála huszonegy évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsát. Az 1920-as évek alatt politikai támadások érték a proletárdiktatúra alatt irt cikkei miatt. A család anyagi gondokkal küzdött, s a pénztelenség ill. változatlan életmódja újabb családi veszekedések forrása lett. 1926 végén az író súlyosan megbetegedett, hónapokig szanatóriumban kezelték. Ezekben az években is bámulatos munkabírással dolgozott: Hét bagoly(1922), Valakit elvisz az ördög (1928), Boldogult ifjúkoromban (1929). 

1930-ban Baumgarten-dí jat kapott. Ez enyhített ugyan a család anyagi gondjain, azonban teljes mértékben nem fedezte adósságaikat, költözködniük kellett. Utolsó éveiben egyre fokozódó nyomorban és betegségben élt, s a kiadók is elfordultak tőle. Legutolsó könyvét, Az élet álom (1931) című elbeszéléskötetét saját kiadásában volt kénytelen megjelentetni - hitelből. Utolsó befejezett kisregényében, a Purgatóriumban (1933) megdöbbentő őszinteséggel számolt be szanatóriumi gyötrelmeiről, betegségének szenvedéseiről, a halállal való barátkozásról. 1933 május 12-én holtan találták ágyában.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/43890/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?