10 éve hunyt el Kosáry Domokos

Tíz évvel ezelőtt, 2007. november 15-én halt meg Kosáry Domokos Széchenyi-nagydíjas történész, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke. 

1913. július 31-én született Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia). A családnak erős gyökerei voltak a Felvidéken, apja Kosáry János zongoraművész és tanár, nyelveket tanított a főiskolán. Anyja, Réz Eleonóra a két világháború között Kosáryné Réz Lola néven vált ismert írónővé. Anyai nagyapja, Réz Géza volt a selmeci bányászati és erdészeti akadémia utolsó magyar rektora, aki az intézményt 1919-ben Sopronba költöztette. Hatéves korában családjuk elhagyta a várost, mert az apja nem volt hajlandó letenni az esküt az új csehszlovák államnak. Először Sopronba, majd hamarosan Pestre kerültek, ahol elkezdődött anyja írói karrierje, baráti körükhöz neves írók és művészek tartoztak.

A Trefort utcai gimnázium után az Eötvös Kollégiumba jelentkezett történelem-latin szakra. Francia nyelvtanára Gombocz Zoltán, a kollégium igazgatója volt, az egyetemen Szekfű Gyula tanítványa lett. Fiatalon kezdett el publikálni, Franciaországban, Angliában, majd 1941-ben Teleki Pál megbízásából az Egyesült Államokban tett tanulmányutat, a miniszterelnök diplomáciai feladattal bízta meg, hogy tájékozódjon, milyen sorsot szánnak Magyarországnak a szövetséges hatalmak és az Egyesült Államok.

1936-ban szerzett doktorátust. 1937 és 1950 között az Eötvös Kollégium tanára volt. 1941-ben létrehozta a Teleki Pál Intézetet, a mai Történettudományi Intézet elődjét, 1945-ig igazgatóhelyettese, majd 1949-ig igazgatója volt. 1943 és 1949 között a Revue d'Histoire Comparée című folyóirat főszerkesztője, 1946 és 1949 között a Budapesti Tudományegyetemen az Újkori Magyar Tanszék professzora volt. A háború végére már vezető történésznek számított.
A kommunista hatalomátvétel után, 1949 végén az egyetemi oktatómunkából, az intézet éléről, tulajdonképpen az egész szakma területéről menesztették, a gödöllői könyvtárban kapott állást. Félreállítása éveiben állította össze a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című, 1951 és 1958 között megjelent háromkötetes, ideológiamentes munkáját, amely azóta is alapmű minden történész számára. 1955-ben megszerezte a történelemtudomány kandidátusi, 1977-ben doktori címét. 1954 és 1957 között az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója volt.

Az 1956-os forradalom idején a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának elnöke volt, ezért 1957-ben letartóztatták, és 1958-ban négy év börtönre ítélték. A börtönben írta meg Széchenyi Döblingben című könyvét, amely 1981-ben jelent meg. 1960-ban amnesztiával szabadult. Derűlátását, humorát, munkakedvét a börtön sem törte meg.

1960-tól 1968-ig a Pest Megyei Levéltár, majd 1968-tól 1989-ig a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, tudományos tanácsadója volt. 1982-ben az MTA levelező, 1985-ben rendes tagjává választották, a Történettudományi Bizottság elnökeként is tevékenykedett.

1990. május 24-től 1996. május 9-ig két ciklusban állt a Magyar Tudományos Akadémia élén, a testület elnökeként átszervezte az intézményt, hogy biztosítsa autonómiáját. 1991-től a Teleki László Alapítvány kuratóriumának elnöke volt, majd a Magyar Külügyi Társaság elnöke lett. A Magyar Történelmi Társulat 2000-ben választotta elnökévé. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretében számos történelmi előadás-sorozatot szervezett. Több külföldi akadémiának is tagja volt.

A történelemtudományon belül mindenekelőtt az új- és a legújabb kori magyar történelem kérdéseivel foglalkozott. Számos tudományos művet jelentetett meg a témában. Induló történészként, 1936-ban nyúlt először a Görgey-kérdéshez, majd a háború után Görgey kiátkozása egybe esett az ő elszigetelésével. 1949-től ismét évtizedeken keresztül dolgozott rajta, a kétkötetes újabb Görgey-mű 1994-ben jelent meg. Kossuth-életrajza, amely egyben a reformországgyűlések és reformok története is, 1942-43-ban született, 1946-ban jelent meg, majd újra és kiegészítve 2002-ben. 1996-ban adták ki a Hat év a tudománypolitika szolgálatában című művét. 2013-ban, születésének 100. évfordulójára adták ki börtönben írott olvasónaplóját, A chilloni fogoly címmel. A kötetben szerepel néhány tanulmány A történelem veszedelmeiről címmel 1987-ben megjelent kötetből, a könyv elején Múltunkról - öncsonkítás nélkül címmel olvasható Hanák Gábor beszélgetése Kosáry Domokossal, amely az 1983-ban született (a televízióban 1985-ben lejátszott) portréfilm szerkesztett szövege. Szintén a 100. évfordulóra alapították a Kosáry Domokos-díjat, a Szent István Egyetem (SZIE) pedig kiállítással emlékezett a tudós gödöllői éveire.

Munkásságát egyebek mellett Állami Díjjal (1988), Széchenyi-nagydíjjal (1995), Akadémiai Aranyéremmel (1997), Nagy Imre-érdemrenddel (2003), Prima Primissima Díjjal (2004), Széchenyi-aranyéremmel (2006), Radnóti Miklós-díjjal, valamint Hemingway Életműdíjjal (2007) ismerték el. Rangos külföldi kitüntetéseknek is birtokosa volt.

Személyében a 20. századi magyar történelem egész folyamatát jelenítette meg, ám nem pusztán tudós volt, akinek élete az íróasztala mellett, könyvtárakban, levéltárakban elvégzett munkából állt, hanem tevékeny részese a közéletnek is. Mindig hű maradt választott tudományágához, a történelemhez s annak szigorú követelményéhez, vagyis sohasem engedett a politika fenyegetésének vagy csábításának.

Kosáry Domokos kilencvenöt éves korában hunyt el Budapesten.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/44797/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?