80 éve kebelezte be Adolf Hitler Ausztriát

Nyolcvan éve, 1938. március 12-én szállták meg a német Harmadik Birodalom csapatai a szomszédos Ausztriát, másnap kihirdették Ausztria és Németország "újraegyesítését". A "csatlakozás", az Anschluss után Ausztria elvesztette önálló államiságát, amelyet csak a második világháború után, jogilag pedig még később, az 1955-ös államszerződés révén nyert vissza.

Az Anschluss, a két német állam egyesítésének fogalma az első világháború után, a vesztes Osztrák-Magyar Monarchia szétesése idején született meg. A bécsi nemzetgyűlés 1918. november 12-én törvényt hozott egy német-osztrák köztársaság megalakításáról, de azt a háborút lezáró békeszerződések megtiltották. A cél nem vesztette el vonzerejét, így Ausztria és Németország 1928-ban egységesítette jogrendszerét, kiépítette az egységes vasúthálózatot, 1931-ben pedig meghirdették a vámuniót is, ami az antanthatalmak fellépése miatt nem valósult meg.

Miután Németországban 1933-ban az ausztriai születésű Adolf Hitler vezette Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) jutott hatalomra, felerősödtek az egyesülési törekvések. Az osztrák nácik 1934 júliusában német sugallatra kudarcot vallott puccsot kíséreltek meg, melynek során meggyilkolták Engelbert Dollfuss kancellárt. A németek lakta területek egyesítését célul kitűző Hitler a Saar-vidék 1935-ös és a Rajna-vidék 1936-os visszaszerzése után Ausztriára fordította figyelmét. 1936 júniusában egyezményt kényszerített Bécsre, amely formailag ugyan elismerte Ausztria függetlenségét, de arra kötelezte, hogy "német államként" kövesse Németország külpolitikáját, és lehetővé tette, hogy az osztrák nácik kormányzati tisztségeket tölthessenek be.

A Hitler ellenében addig az olasz fasiszta diktátorra, Mussolinira támaszkodó Kurt Schuschnigg osztrák kancellár pozíciói a Berlin-Róma-tengely létrejötte után meggyengültek. 1938. február 12-én Hitler berchtesgadeni Sasfészkében próbált egyezségre jutni a Führerrel, de végül arra kényszerült, hogy a belügyminiszteri széket az ausztriai nemzetiszocialisták vezetőjének, Arthur Seyss-Inquartnak engedje át. A nácik ezután már hatalmi eszközökkel is közelíthettek a csendőrséghez és a rendőrséghez, erőszakos cselekményeket szerveztek, és igyekeztek fokozni a káoszt, amit Hitler ürügyként használhat a beavatkozásra.

Az események feletti ellenőrzést elvesztő Schuschnigg a szociáldemokratákat és a kommunistákat is "harcba szólította" a patriotizmus felélesztéséért és a függetlenség megőrzéséért. Utolsó, kétségbeesett lépésként 1938. március 9-én bejelentette, hogy négy nap múlva népszavazást tartanak Ausztria önállóságának megőrzéséről, egyben 24 évre emelte a részvételi korhatárt, hogy a nemzetiszocialista ideológia iránt fogékony fiatalok ne járulhassanak az urnákhoz.

A feldühödött Hitler március 11-én ultimátumban szólította fel Bécset a népszavazás elhalasztására, és a választ meg sem várva elrendelte a német hadsereg, a Wehrmacht mozgósítását. Schuschnigg - látván, hogy Ausztriában polgárháborús helyzet alakult ki, és hogy sem Nagy-Britannia, sem Franciaország segítségére nem számíthat - törölte a referendumot, és a vérfürdő elkerülése érdekében este lemondott. Seyss-Inquart - akit az államfő csak órákkal később, éjfélkor volt hajlandó kancellárrá kinevezni - a szocialisták fegyverkezésére hivatkozva a német csapatok azonnali bevonulását kérte.

A Wehrmacht március 12-én reggel átlépte a határt. Az Otto-hadművelet során nem ütköztek ellenállásba, sőt a lakosság náci karlendítéssel és virágokkal várta a német katonákat, innen a Blumenkrieg (virágháború) kifejezés. Hitler szülőfaluja, Braunau közelében gépkocsival érkezett osztrák területre, diadalútja végén hatalmas tömeg éljenzése közepette vonult be Bécsbe. Március 13-án Seyss-Inquart vezetésével bábkormány alakult, a parlament pedig elfogadta a csatlakozási törvényt, melynek értelmében Ausztria Ostmark néven a Német Birodalom tartománya lett. A zökkenőmentes hatalomátvétel során több tízezer ellenzékit vettek őrizetbe, és megkezdődtek a zsidóüldözések.

Az egyesülést 1938. április 10-én népszavazás szentesítette, a résztvevők 99,73 százaléka voksolt az Anschluss mellett (igaz, a szavazójogtól megfosztották a lakosság egytizedét, a szavazólapon pedig az Igen mellé kétszer akkora karikát nyomtattak, mint a Nem mellé). Az európai nagyhatalmak szoros figyelemmel kísérték az eseményeket, de nem avatkoztak be, egyedül a Szovjetunió tiltakozott hevesen.

Ausztria a második világháború végéig a náci Harmadik Birodalom része maradt, csak 1945-ben lett ismét független, teljes szuverenitását pedig csak az 1955-ös osztrák államszerződés megkötése után kapta vissza. Ez kimondta az ország semlegességét, és külön cikkelyben tiltotta meg Ausztria bármilyen - politikai vagy gazdasági - egyesülését Németországgal.

Az 1980-as évek közepéig az ország Hitler "első áldozatának" számított, az a felfogás érvényesült, hogy az osztrák állam - mivel nem is létezett - nem felelős a náci bűnökért. A kollaboránsok és a háborús bűnösök felelősségre vonása jóformán teljesen elmaradt, akárcsak az áldozatok kárpótlása. A nemzetiszocialista múlt tabuját csak Kurt Waldheim ügye törte meg: a korábbi ENSZ főtitkárról 1986-os köztársasági elnökké választása után derült ki, hogy hazudott a múltjáról, Hitler hadseregében volt tiszt, és tudott a nácik által a Balkánon elkövetett háborús bűnökről.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/49739/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?