Nagypéntek

Nagypénteket, a keresztény tanítás szerint Krisztus szenvedésének és kereszthalálának napja.

Nagypéntek a húsvétot, a legrégibb és legnagyobb keresztény ünnepet megelőző szent három nap egyike. A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, vagyis március 22. és április 25. közé esik. A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, az ünnepet megelőző utolsó nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta), amely a virágvasárnappal kezdődik. A nagyhéten belül a húsvéti szent három napon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton, valamint húsvétvasárnap emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.

Nagypéntek elnevezése a magyar nyelvbe a keleti egyházban szokásos görög elnevezésből (hé hagia kai megalé paraszkeué - a szent és nagy készületi nap) származik. A nyugati egyházban hivatalos neve: feria sexta in passione et morte Domini (az Úr szenvedésének és halálának péntekje). Angol nyelvterületen hosszú pénteknek vagy jó pénteknek is nevezik, német elnevezése, a Karfreitag az ónémet "kara" (bánat, gyász) szóból ered.

Az evangéliumok szerint a Getszemáné-kertben elfogott Jézust a zsidó főtanács elé állították, amely istenkáromlás vádjával - mivel azt állította magáról, hogy ő a Messiás - halálra ítélte. Ezután a római helytartó, Pilátus elé kísérték, és azzal vádolták meg, hogy a zsidók királyának mondja magát, ami felségsértésnek minősült. Pilátus a zsidó főpapok és a tömeg nyomására halálra ítélte és kiszolgáltatta nekik Krisztust, de megmosta kezeit, így nyilvánítva ki: ártatlant küld a halálba. Jézust ezután megkínozták, megostorozták és töviskoszorúval megkoronázták, majd a keresztúton a Koponyák hegyére (a Golgotára) vitték, ahol megfeszítették.

A katolikus egyházban ezen a napon az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A misét azért nevezik csonkának, mert nem mutatnak be szentmiseáldozatot (mivel ezen a napon azt Jézus, az örök főpap mutatja be). A pap a szertartást piros öltözékben végzi - mert ez a vértanúság liturgikus színe -, a bor és a kenyér átváltoztatása pedig elmarad. A nagypénteki szertartás három részből áll. Az igeliturgia során olvasmányokkal és ünnepélyes egyetemes könyörgésekkel idézik fel Krisztus szenvedéseit. Ezután következik a körmenetben behozott kereszt előtti hódolat, majd végül a szentáldozás az előző nap átváltoztatott szent ostyával. A misét egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás és elbocsátás. A templomokban általában délután három órakor keresztútjárást is tartanak, a Biblia szerint ugyanis Jézus ebben az órában halt meg a keresztfán. A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól, és 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.

A nagypénteki keresztúti szertartáson Jézus szenvedésének egyes állomásait idézik fel. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik. Rómában a Via Crucison, amely a megváltónak a Kálvária-hegyre vezető útját és halálát idézi fel, a pápa maga is viszi a keresztet.

A protestáns egyházakban a nagypéntek a legnagyobb ünnep, nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is. Ez az év egyetlen böjti napja és szigorú bűnbánó nap, amelynek végén a legtöbb református és evangélikus gyülekezetben úrvacsorát osztanak a lelkészek. A hívők közül azok is, akik évközben nem vettek úrvacsorát (a protestáns liturgia szerint általában minden hónap első vasárnapján tehetik ezt meg), nagypénteken magukhoz veszik a Jézus testét és vérét jelképező kenyeret és bort. A protestáns templomokban fekete oltárterítőt helyeznek el, korábban az is szokás volt, hogy gyászöltözetben mentek istentiszteletre.

A nép körében nagypéntekhez a hallgatás, a csönd kapcsolódott, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították vagy nem húzták fel. A tüzet nagycsütörtök este kioltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából élesztették újjá, addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer, kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket. Krisztus szenvedését misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban idézték föl. Nagypénteken szokás volt meszelni, takarítani, nagymosást tartani. A legények ha elmentek is a nekik kedves leányhoz, nem találkoztak vele, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/50518/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?