175 éve született Széll Kálmán

Százhetvenöt éve, 1843. június 8-án született Széll Kálmán miniszterelnök, pénzügyminiszter, a kiegyezés utáni magyar államháztartás stabilizálója, akinek nevét viseli Buda egyik legforgalmasabb tere. 

Dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Kálmán a Vas vármegyei Gasztonyban látta meg a napvilágot. Apja magas közhivatalokat töltött be, országgyűlési képviselő is volt, a család őrizte 1848 szellemét. Tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban kezdte, s Szombathelyen a premontreieknél folytatta. A budapesti egyetem jogi karán 1866-ban szerzett jogi doktori címet, a következő évben feleségül vette Vörösmarty Mihály Ilona nevű lányát, aki egy leánygyermeket szült neki.

Pályáját a kiegyezés után Vas vármegyei szolgabíróként kezdte felesége gyámapja, Deák Ferenc ösztönzésére, aki igen kedvelte Széllt. 1868-ban kormánypárti programmal Szentgotthárd országgyűlési képviselője lett, s hét éven át volt a törvényhozás tagja. Alig volt huszonnyolc éves, amikor belügyi államtitkárnak kérték fel, de ezt akkor még nem fogadta el. 1881-től a pozsonyi, 1901-től ismét a szentgotthárdi választókerületet képviselte.

Deák tanácsára kezdett pénzügyi tanulmányokba, és az évek során az ország egyik legelismertebb pénzügyi szaktekintélyévé képezte magát. 1875 márciusában a Szabadelvű Párt színeiben pénzügyminiszter lett a Wenckheim-kormányban. Az év októberétől 1878. október 11-ig Tisza Kálmán kormányában töltötte be ezt a tisztséget. Legelső feladatának a súlyos államadósság megszüntetését tekintette, amit adóemelés és átszervezések útján három év alatt kétharmadával, 40 millió forinttal csökkentett. A költségvetést stabilizáló jövedelemadó-emelésekért keményen meg kellett küzdenie Tiszával, aki inkább csak látszatintézkedéseket támogatott volna. Sikerének tekinthető a bankjegykibocsátást végző Osztrák-Magyar Bank létrehozása is. Széll 1878-ban, Bosznia-Hercegovina okkupációjakor, a megszállás költségei miatt lemondott tisztségéről.

A nagypolitikától visszavonulva mintagazdasággá fejlesztette Gasztony melletti, rátóti birtokát - híres szarvasmarha-tenyészete volt -, és két jelentős pénzintézetet is irányított: 1881-től 1899-ig a Leszámítoló Bank igazgatója, 1886-tól 1899-ig, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatósági elnöke volt.

A századfordulón, az egyre jobban elmélyülő belpolitikai válság idején ismét bekapcsolódott a politikai életbe. A lemondott Bánffy Dezső utódaként 1899. február 26-án vállalta el a kormány vezetését, egyidejűleg a belügyminiszteri posztot is betöltötte, a "törvény, jog és igazság" hármas egységére hivatkozó programja politikai szállóigévé vált. Kompromisszumkereső politikájának eredményeként az ellenzék hozzájárult a képviselőház elnökének megválasztásához, valamint a költségvetés és az újonctörvény megszavazásához. Belügyminiszterként rendezte a lelenc-ügyet, törvény útján gondoskodott a hét éven felüli "züllött gyermekekről", egyszerűsítette a közigazgatást, és Fiuméban helyreállította a törvényes rendet.

A Nemzeti Párt bevonásával szélesítette kormányának parlamenti bázisát, és pártja, a Szabadelvű Párt 1901-ben látványos győzelmet aratott a választásokon. Nagy sikere volt az 1902-ben Ausztriával megkötött új gazdasági kiegyezés, amely biztosította a Monarchia két állama között a megfelelő gazdasági paritást.

Kormányának bukásához az úgynevezett véderővita vezetett. Az újonclétszám megajánlása kérdésében beterjesztett rendezési kísérlete meghiúsult, az ellenzéki obstrukció miatt a költségvetést sem sikerült határidőre elfogadni. Széll Kálmán 1903. június 27-én kénytelen volt távozni a miniszterelnöki székből, pártjának belső ellentétei miatt 1904-ben lemondott parlamenti mandátumáról, és a pártból is kilépett.

Az 1905-ös választásokon újra bekerült a parlamentbe, a voksolás után kibontakozó belpolitikai válság idején Ferenc József többször kikérte a véleményét. 1906-ban belépett a Szabadelvű Párt "disszidensei" által létrehozott Országos Alkotmánypártba, amelynek 1910-ig elnöke volt. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet. 1915. augusztus 16-án, hetvenkét éves korában halt meg Rátóton, a táplánfai temetőben nyugszik.

Széll Kálmán reálpolitikus volt, a történelmi alapok és a fejlődés egységében gondolkodott, a józan pénzember mérlegelésével szemlélte a viszonyokat. Úgy vélte: "Tisztán pénzügyi rendszabályokkal állami pénzügyeink megjavítását nem lehet eszközölni. Közéletünk minden ágazatára kiható gyökeres intézkedésekre, közgazdasági, az ország anyagi erejének fejlesztésére irányuló rendszerszabályokra is feltétlen szükség van. Az anyagi jólét és fejlődés érdekei finom szálakkal vonják be az egész állami organizmust."

Ferenc József 1883-ban valóságos belső titkos tanácsosi címet adományozott neki, 1893-ban Lipót-renddel, 1902-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki. 1902-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja, elnöke volt a Millenniumi Országos Bizottságnak és az interparlamentáris konferenciának, igazgatója a Nemzeti Kaszinónak.

Mellszobrát 2002-ben avatták fel Szentgotthárdon a róla elnevezett téren, és az ő nevét kapta a második Orbán-kormány gazdasági reformprogramja, államadósság-csökkentő terve is. Nevét viselte 1919 és 1951 között a főváros egyik legforgalmasabb közterülete, amelyet ezután hat évtizeden át Moszkva térnek hívtak, de 2011-ben visszakapta korábbi nevét. A Széll Kálmán nevét viselő alapítvány 2009-ben díjat alapított emlékére, amellyel közéleti, gazdasági szereplők tevékenységét ismerik el.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/53758/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?