Blogolj!

225 éve született Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás terveinek készítője

Kétszázhuszonöt éve, 1795. március 25-én született Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök, a Tisza-szabályozás terveinek elkészítője. 

Szepesolasziban (ma Spisské Vlachy, Szlovákia) látta meg a napvilágot egy székely eredetű családban, apja evangélikus kántortanító volt. Vásárhelyi a miskolci algimnáziumban tanult, majd Eperjesen filozófiát hallgatott, s itt határozott a mérnöki pálya mellett. Borsod vármegyében lett mérnökgyakornok, a pesti tudományegyetem Mérnöki Intézetében 1816-ban szerzett oklevelet.

1819-től Huszár Mátyás mellett dolgozott a Körösök, majd 1826-tól a Duna vízrajzi felmérésén. 1829-től a Széchenyi István által alapított Duna-Gőzhajózási Társaságnál a mappáció, azaz térképészeti felvétel vezetője lett. Ő irányította az Al-Duna legnehezebb, Pétervárad és Orsova közti szakaszának felmérését és elkészítette a Vaskapu szabályozásának tervét. 1833-34-ben a Duna-szabályozási királyi biztossá kinevezett Széchenyivel hosszabb nyugat-európai utat tettek, hogy tanulmányozzák a víz alatti sziklák eltávolításának módjait, megismerjék és beszerezzék a szükséges kotrógépeket. Vásárhelyi hazatérve belátta, hogy a rendelkezésre álló csekély anyagi eszközökkel nem lehet megbízható al-dunai hajóutat kiépíteni, ezért csak a fő akadályok eltávolítását és egy vontatóút kiépítését javasolta.

A később Széchenyiről elnevezett al-dunai utat 1837-ben adták át: a legnagyobb részt sziklába vágott, sok helyen támfalakkal és hidakkal kiegészített vontatóút a leglátványosabb ilyen építmények egyike. Megkezdték a Vaskapu-szorosban zúgók és sziklafalak közt haladó folyó szabályozási munkálatait is, de ezt a kormánytámogatás megvonása miatt nem tudták befejezni. (Ezt Vásárhelyi korszerűsített tervei szerint csak 1889-96 közt hajtották végre.)

Vásárhelyi 1837-ben a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság budai központjába került, 1841-ben első hajózási mérnök és központi hajózási felügyelő lett, ő ellenőrizte az országban folyó vízi munkálatokat. Részt vett a Száva-folyó szabályozásának előkészítésében, később a Fertő-tó levezető csatornáját építette, amely lehetővé tette a Hanság megművelését. 1838-ban egy pesti kétnyílású lánchíd tervét nyújtotta be, 1843-ban elkészítette az akkori Magyarország vízrajzi térképét, s a Duna és mellékfolyóinak az Adria szintjéhez képest mért magassági táblázatát. 1842-ben bekapcsolódott a hazai folyók szabályozásával foglalkozó törvénytervezet előkészítésébe.

1845-től Széchenyi műszaki tanácsadójaként dolgozta ki a Tisza-szabályozási tervét, miután végighajóztak a folyón. (A kanyargó Tisza gyakori árvizei évszázadokon át állandó fenyegetést jelentettek az ország termékeny alföldi régiójában, lehetetlenné téve a mezőgazdasági területek növelését, az ipartelepítést, a közlekedési útvonalak kiépítését. A szabályozás megkezdéséhez a végső lökést az 1844-es és 1845-ös pusztító árvizek adták meg.)

Vásárhelyi fogalmazta meg azt a máig érvényesnek tekintett elvet, mely szerint a cél a víz minél gyorsabb elvezetése a Kárpát-medence "teknőjéből", amit a folyókanyarok átvágásával és töltések építésével kívánt elérni. A Helytartótanács által külföldi szakértőként meghívott Pietro Paleocapa, a Pót is szabályozó olasz mérnök azonban a folyó töltésezését javasolta, az átmetszéseket csak másodrendű kérdésnek tekintette.

A tanácskozáson részt vett a helytartóság közlekedési osztályának elnökévé kinevezett Széchenyi István gróf is, akinek tekintélyére és meggyőző erejére igen nagy szükség volt a 22 különböző érdekű törvényhatósághoz tartozó Tisza-völgy egységes szabályozásának lebonyolításához. Széchenyi 1846. január 19-ére Pestre hívta egyeztetésre a helyi vízvédelmi társulatok és az érintett helyhatóságok képviselőit, s vezetésével január 20-án megalakult a Tiszavölgyi Társulat. Az ügyek egységes vezetésére megválasztották a központi választmányt, aláírták a tiszai szerződést, amelyben lefektették a működés alapelveit, s kimondták, hogy "a szabályozási költségek az érdekelt birtokosok által birtok és nyerendő haszon arányában fizettessenek".

Vásárhelyi 1846. március 25-én végleges formában is benyújtotta általános szabályozási terveit, amelyek Lányi Sámuel 1833-45 között készített felmérésein alapultak. A költséges terv a Tiszavölgyi Társulat választmányának április 8-i budai ülésén heves vitákat váltott ki, s az elgondolásait védelmező Vásárhelyi ott helyben szívrohamot kapott és meghalt. A Tisza szabályozása végül nélküle, de az ő tervei alapján valósult meg.

Vásárhelyi 1835-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1838-ban rendes tagja. Számos tanulmánya közül a legfontosabb a folyók vízfolyási sebességének eloszlását valamely keresztmetszetben megadó matematikai formula, valamint a Berettyó szabályozásáról szóló akadémiai értekezése. Nevét viseli a vízügyi mérnökök kitüntetése, a Vásárhelyi Pál-díj és róla nevezték el a Tisza-völgy fenti vidékfejlesztési, árvízvédelmi és környezetvédelmi komplex programját is. Ma az erdőirtások miatt a Tisza vízgyűjtő területének csapadék-megtartó képessége csökkent, az árvizek egyre magasabbak és egyre gyorsabban érkeznek. A folyómeder már nem képes a víz továbbítására, ezért ismét előtérbe került tározók építése a mély fekvésű területeken, az árhullámok csillapítása érdekében.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/92304/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?