Blogolj!

29 éve hunyt el minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja

29 éve, 1991. május 14-én hunyt Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok kardvívó, minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja. 

Gerevich Aladár 1910. március 16-án született Jászberényben. Miskolcon dolgozó vívómester édesapja vezette be a kardforgatás tudományába, és hamar felismerte fia tehetségét. 1927-ben felküldte egy pesti vívóversenyre, amelyet bemutatkozásként nyomban meg is nyert. Mire hazaért, már megérkezett apjához a magyar kardstílust megújító Italo Santelli mester levele, amelyben ez állt: “Lenni fiúcska tehetség, küldeni vívni.” Santelli tanítványaként került Budapestre. Az olasz mester a vívásból élt, de a kevésbé jómódú tehetségeket, amilyen Gerevich is volt, mindig felkarolta. Gerevich lett a legsikeresebb tanítványa, aki három évtizedes aktív és eredményes pályafutással hálálta meg edzője bizalmát.

Első olimpiai bajnokságát 1932-ben, huszonkét éves újoncként nyerte Los Angelesben, a kardcsapat tagjaként. Az 1936-os berlini olimpián a kardcsapattal aranyérmes, egyéniben bronzérmes lett. A következő, 1948-as londoni olimpiáról – a második világháború miatt két olimpia elmaradt – két aranyéremmel tért vissza, csapatban és egyéniben is a dobogó legfelső fokára állhatott. 1952-ben Helsinkiben a kardcsapattal aranyat, egyéniben ezüstöt, a tőrcsapattal bronzérmet nyert. Az 1956-os melbourne-i olimpiáról egy csapatban szerzett aranyéremmel tért haza.

Ötvenévesen készült hatodik olimpiájára. Amikor kora miatt megkérdőjelezték az indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött. Végül a római olimpián sem okozott csalódást, a kardcsapattal itt is aranyérmes lett. Hat olimpián összesen tíz érmet, köztük hét aranyat gyűjtött, ezzel minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja lett.

Éremkollekcióját 1937 és 1958 között kilenc világ- és öt Európa-bajnoki címmel gyarapította, az országos bajnokságban 34-szer nem talált legyőzőre. Példátlan teljesítményét tehetsége mellett hihetetlen szorgalmával és akaraterejével érte el. Kivételes technikájával, játékának eleganciájával kiemelkedett még a többi nagyszerű magyar vívó közül is. Vívása elsősorban a technikán alapult, amely – saját bevallása szerint – gyorsaságot és támadószellemet jelentett.

Visszavonulása után edzősködött, szinte élete végéig lejárt a Vasas pasaréti termébe, ahol nagy szeretettel és sok türelemmel tanította a fiatalokat. A sportágban szerzett tapasztalatait Szepesi Lászlóval közösen a Korszerű kardvívás (1979) című könyvben foglalta össze.

Kiváló sportpályafutásának elismeréseként 1988-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrendjével tüntették ki, életművéért 1990-ben nemzetközi Fair Play-díjat kapott. 1991-ben bekerült a magyar sport halhatatlanjainak klubjába, 2013-ban a nemzetközi szövetség beválasztotta a Vívó Hírességek Csarnokába.

Felesége, Bogáthy Bogen Erna, a legelső olimpiai érmes női tőrvívó az 1932-es Los Angeles-i olimpián bronzérmet szerzett. Fiaik szintén sportemberek, az idősebbik, Gerevich György vívóedző, a Vasas mestere volt, a fiatalabbik, Gerevich Pál kétszeres olimpiai bronzérmes, világbajnok vívó és vívóedző.

A legendás vívó 81 éves korában, 1991. május 14-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra. Egykori lakóházán (Budapest, I. kerület, Attila út 39.) emléktáblát avattak. Nevét viseli az élsportolók és segítőik támogatására 2004-ben létrehozott Gerevich Aladár Sportösztöndíj, és 2010-ben, születésének századik évfordulója alkalmából róla nevezték el Magyarország első fedett sportcsarnokát, az 1941-ben épült budapesti Nemzeti Sportcsarnokot, ahol szobrot (Pató Róza, 2010) is avattak a tiszteletére.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/94806/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?