Blogolj!

125 éve halt meg José Martí kubai költő

Százhuszonöt éve, 1895. május 19-én halt meg José Martí kubai író, költő, forradalmár, "a kubai függetlenség apostola". 

Az akkor spanyol gyarmat Kuba fővárosában, Havannában született 1853. január 28-án egy nyolcgyermekes család legidősebb és egyetlen fiúgyermekeként. Apja még Spanyolországból, katonaként került Kubába, édesanyja a Kanári-szigetekről származott. Martí négyéves volt, amikor Spanyolországba, Valenciába költöztek, de két év múlva mégis visszatértek Havannába, ahol az apa börtönőrként szolgált.

Középiskolai tanulmányait egy havannai művészeti iskolában kezdte. Hamar rájött arra, hogy a rajzolás terén nem kimagaslóan tehetséges és nem fog komolyabb sikereket elérni, ezért átiratkozott egy normál középiskolába. Az 1860-as évek végének kubai függetlenségi törekvései, majd az 1868-as felkelés Martít is lelkesedéssel töltötték el, szabadságvágyának ekkor írt költeményeiben, valamint Abdala című verses drámájában is erőteljesen hangot adott. Tizenhat évesen egy elfogott levele miatt, amelyben a spanyolok oldalán harcoló diáktársát árulónak nevezte, letartóztatták és hatévi kényszermunkára ítélték. Szülei minden követ megmozgattak, hogy kiszabadítsák, anyja még a kormányzónak is írt levelet, ám sikertelenül. Büntetését fél év után spanyolországi száműzetésre változtatták és engedélyezték számára tanulmányai folytatását, a hatóságok ugyanis azt remélték, spanyol földön, spanyol iskolában tanulva  talán a spanyolok iránti lojalitás is "kifejlődik" benne.

Martí 1871-ben érkezett meg Kubából Cádizba, majd a madridi egyetemen kezdett jogi stúdiumokat. Tanulmányait 1873-tól Zaragozában folytatta, közben folyamatosan írt, verseket, esszéket, politikai tárgyú cikkeket. 1874-ben jogi diplomát szerzett, majd egy filozófiai és bölcsészeti kurzusokat hallgatott. 1875-ben Mexikóba költözött, és újságírással foglalkozott, az ottani politikai változások elől 1877-ben Guatemalába települt át, ahol irodalmat és filozófiát tanított, és feleségül vette Carmen Zayas Bazánt.

1878-ban hazatért Havannába, és egy ügyvédi irodánál vállalt munkát. A gyarmati politikát bíráló, Kuba érdekeit nyíltan hirdető Martít már a következő évben ismét Spanyolországba toloncolták. Innen 1880-ban az Egyesült Államokba szökött, ahol a The Hour és a The Sun című lapok munkatársa lett. Ez utóbbi lap támogatásával Venezuelába, Caracasba utazott, és megalapította a Revista Venezolana című folyóiratot, de tevékenysége miatt innen is kiutasították.

1881-ben New Yorkban telepedett le, rövidebb utazásait leszámítva hátralévő éveit itt élte le. Különböző munkákat vállalt, de legfőképpen újságíróként és szerkesztőként tevékenykedett, Aranykor címmel gyerek-folyóiratot is indított, amelynek négy száma jelent meg. A latin-amerikai országok vezető lapjaiban közölt cikkei révén nemzetközi hírnévre tett szert, Argentína és Paraguay New York-i konzuljának nevezte ki.

Martí nem feledte szülőhazáját, pénzalapokat gyűjtött a Floridában élő kubaiak körében a forradalom számára, 1892-ben ő fogalmazta meg a Kubai Forradalmi Párt alapokmányát és Patria című lapját is az ügy szolgálatába állította. A forradalom 1895 februárjában robbant ki, áprilisban ő is partra szállt a szigeten, s alig egy hónap múlva, 1895. május 19-én Dos Ríosnál egy ütközetben elesett. Bebalzsamozott testét a Santiago de Cubában lévő Santa Ifigenia temetőben helyezték el.

Martí spanyol, francia és angol nyelven is rendkívül aktív írói, kritikusi tevékenységet fejtett ki. Életében két verseskötete jelent meg: 1882-ben az Ismaelillo, amelynek gyengéd darabjait hároméves kisfia ihlette, valamint a sok életrajzi elemet tartalmazó, 1891-es Versos sencillos (Egyszerű versek). E kötet egyik verséből született meg a máig talán legismertebb kubai dal, a Guantanamera, amely Magyarországon a hatvanas-hetvenes évek ifjúsági táboraiban, rendezvényein szinte kötelező darab volt. A jóval a költő halála után, 1913-ban napvilágot látott Versos libres (Szabad versek) című gyűjteménye elüt az előző kettő szelíd hangvételétől; a kötet a száműzetésbe kényszerült poéta fájdalmának és szabadságvágyának erőteljes manifesztuma.

Martí a kubai forradalmi mozgalom fő ideológusa volt, s bár élete nagy részét külföldön töltötte, politikai írásaiban meghatározta Kuba és egész Latin-Amerika valóságos függetlenségének és társadalmi haladásának fő irányelveit. Költői és kritikai munkásságával a modernismo - a latin-amerikai, spanyol, portugál és katalán irodalom megújítását célzó irányzat - úttörője lett, amely először emelte világirodalmi rangra a latin-amerikai irodalmat. Műveiben határozottan körvonalazódott a humanista, a polgári demokráciát igenlő gondolkodása, politikai koncepciója, nemzet-fogalma az összefogásra, nem a kirekesztésre épült.

Kubában a legnagyobb tisztelet jeleként Apostolnak nevezték, nemzeti hősként tisztelik, számtalan intézmény és közterület mellett az ő nevét viseli a havannai repülőtér is. A kubai kormány kezdeményezésére az UNESCO 1994-ben José Martí-díjat alapított, amelyet olyan személynek, intézménynek vagy nem kormányzati szervezetnek ítélnek oda, akit/amelyet a latin-amerikai és karibi országok egysége, integrációja, identitásuk, kulturális hagyományaik és történelmi értékeik megőrzése terén végzett tevékenységéért nemzetközi elismerésre méltónak találnak.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/95022/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?