Blogolj!

III. Callixtus pápa elrendeli a „déli harangszót”

1456. június 29-én rendelte el III. Callixtus pápa, hogy a katolikus templomokban minden nap kondítsák meg a harangokat, és imádkozzanak a török támadásra készülő magyarok győzelme érdekében. A pápai bulla a köztudatban úgy maradt meg, mint a „déli harangszóra” való felhívás, ez azonban nem felel meg teljesen a valóságnak.

III. Callixtus személyében 1455-ben olyan egyházfő nyerte el a tiarát, aki középkori elődeihez hasonló kitartással hirdette a keresztes háború eszméit – ő azonban már nem a Szentföld felszabadítására, hanem a keresztény Európa védelmére szólította fel híveit. Ebben az időben úgy tűnt, az Oszmán Birodalom terjeszkedésének már semmi sem szabhat gátat, 1453-ban ugyanis II. Mehmed szultán (ur. 1451-1481) kezére került a „keleti Róma”, vagyis Konstantinápoly, az ortodox kereszténység központja, a középkor legnépesebb városa. Ezzel a győzelemmel a törökök hatalmas energiát szabadíthattak fel, amit Európa és elsősorban Magyarország meghódítására akartak fordítani: II. Mehmed Bizánc megszerzése után nyíltan Nándorfehérvár és Buda elfoglalását tűzte ki céljául.

Bár Hunyadi János erdélyi vajda az oszmánok elleni védekezés során sikeres hadvezérnek bizonyult, az 1444-es várnai, 1448-as rigómezei ütközet megmutatta, hogy ez az egyetlen ország képtelen lesz ellenállni a török támadásnak, ráadásul a magyar trónon ülő V. László (ur. 1453-1457) – elődeivel ellentétben –  csak a magyar koronát birtokolta. Az oszmán előkészületek már két évvel a hadjárat előtt megkezdődtek, ezért a Rómába küldött királyi követek már 1454-ben közölték V. Miklós pápával, hogy Magyarország ebben a helyzetben kénytelen lesz békét kötni a törökkel.

Mivel az új pápa, Callixtus attól tartott, hogy a béke az oszmán csapatok Itáliába kalauzolását jelentené, kitartó szervezésbe kezdett, és a német, francia, angol és itáliai udvarokban próbált segítséget szerezni, de hiába: mióta 1396-ban Nikápolynál a keresztes lovagsereg döntő vereséget szenvedett, egy hasonló vállalkozás nem élvezett túl nagy népszerűséget. III. Callixtus végül jobb híján, isteni csodában bízva rendelte el 1456. június 29-én, hogy a hívek imádkozzanak a kereszténység megmeneküléséért, és kondítsák meg a harangokat.

A callixtusi bullával kapcsolatban máig számos tévhit él a köztudatban: a legismertebb, hogy a pápa a Nándorfehérvárnál kivívott magyar győzelem emlékére rendelte el a harangok megszólalását. Ezt a hiedelmet azonban az események kronológiája is cáfolja: II. Mehmed hadai ugyanis csak három nappal a pápa felhívása után, július 2-án kezdte meg Nándorfehérvár ostromát. A másik tévhit – melyet még többen tartanak valódinak – az, hogy III. Callixtus 1456-ban a déli harangszó megtartását rendelte el. Ennek maga a pápai bulla mond ellent, mely úgy fogalmaz: délután 3 és 6 óra között félóránként kondítsák meg – háromszor – a templomok harangjait, és közben – ugyancsak háromszor – imádkozzák el a hívek az Úrangyala nevű imádságfüzért.

Callixtus nem tudhatta, de a sorsdöntő ütközet három nappal később már meg is kezdődött, melynek végén Hunyadi János, Szilágyi Mihály, és Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével július 22-én a védők győzedelmeskedtek. Ez idő alatt a bullát még Itália földjén sem hirdették ki, tehát az Európa nagy részére a győzelem hírével egy időben, vagy azután érkezett meg. Ennek tulajdonítható, hogy a harangszót sokan mindmáig a nándorfehérvári diadal jelének tartják. Később egyébként maga III. Callixtus is korrigálta rendeletét, és a kiszabott imádságokat már nem könyörgésként, hanem hálaadásként mondatta el a katolikus egyház híveivel. A pápai udvarba augusztus 6-án jutott el Hunyadiék győzelmének híre, ezért a pápa hálából beiktatta az Úr színeváltozásának napját a katolikus egyház hivatalos ünnepnapjai közé.

Már csak egy kérdést kell megválaszolnunk: hogyan alakult ki a déli harangozás szokása, ha Callixtus azt a délutáni órákra rendelte el? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy annak születése semmiképpen sem a nándorfehérvári eseményekhez köthető: a konstanzi zsinat határozata szerint ugyanis péntek délben – Jézus szenvedésének emlékére – már több évtized óta rendszeresen megszólaltak a harangok. A két szokást az 1500-as szentév alkalmával kiadott pápai bulla kapcsolta össze, miután VI. Sándor – a növekvő török veszély okán – megerősítette elődje 1456-os rendelkezését, és minden napra elrendelte a déli harangozást. Ez a szokás azután szinte mindenhol elterjedt; 1500 óta a húsvéti nagyhét utolsó napjainak kivételével – mivel ekkor „Rómába mennek” – a harangok minden délben a magyar történelem egyik legjelentősebb győzelmére emlékeztetik a keresztény világot.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/96947/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?