Blogolj!

170 éve halt meg Zachary Taylor, az Egyesült Államok 12. elnöke

Zachary Taylor volt az Egyesült Államok első olyan elnöke, aki megválasztása előtt nem töltött be politikai tisztséget, és a második, aki elnöksége ideje alatt halt meg - hivatalosan félrekezelt gyomorbántalmai, az összeesküvések szerint mérgezés miatt.

Fotó: politico.com

1784. november 24-én született a Virginia állambeli Orange County egyik ültetvényén, családja a Mayfloweren, az első angol telepeseket szállító vitorláson érkezett Amerikába. Kentucky államban, az akkori határvidék közelében nevelkedett, ahol gyakoriak voltak az indián támadások. 1810-ben megnősült és hat gyermeke született, egyik lánya 1835-ben Jefferson Davishez ment feleségül, aki később, a polgárháborúban a déli konföderáció elnöke lett. Taylor Louisiana államban, Baton Rouge környékén építette fel otthonát, több kiterjedt ültetvény tulajdonosa volt.

1808-ban hadnagyként lépett be a hadseregbe, ahol idővel tábornoki rangig vitte. Rátermett katonának bizonyult, akit szerettek alárendeltjei, mert "nem félt besározni a csizmáját", ha arra volt szükség. Az 1812-es britek elleni háborúban megvédte Fort Knox erődjét az angolokkal szövetséges indiánok ellen, a tábornoki rangot 1837-ben, a második szeminol háború alatt kapta meg, az indiánok elleni legnagyobb csatában aratott győzelméért.

A Texas 1845-ös annektálása után kitört amerikai-mexikói háborúban 1846 májusában a Palo Altó-i és a Resaca de la Palma-i csatában is győzelmet aratott a túlerőben lévő ellenség fölött. Jutalmul vezérőrnaggyá léptették elő, a sajtó Washingtonhoz és Andrew Jacksonhoz hasonlította. Ez felkeltette James K. Polk elnök gyanakvását, mert később mindkét katona az elnöki posztot is betöltötte, hiába bizonygatta Taylor, hogy esze ágában sincs politikai pályára lépni. 1847 februárjában a Rio Grandén átkelve elfoglalta Matamoros városát, majd Monterreynél négynapos csatában aratott győzelmet. A súlyos veszteségek miatt nyolchetes tűzszünetet adott a mexikóiaknak, amit a bizalmatlan elnök kifejezetten rosszallott, s Taylor seregének egy részét a másik, Winfield Scott tábornok vezette amerikai hadseregbe vezényelte át. A hírről értesülve a mexikói főparancsnok, Santa Anna tábornok minden erejét Taylor ellen vezette, aki 1847. február 22-én Buena Vista közelében a háború legnagyobb ütközetében fényes diadalt aratott a négyszeres túlerőben lévő ellenség fölött.

A háború 1848 februárjában ért véget, s Mexikónak hatalmas területekről kellett lemondania az Egyesült Államok javára. Taylor megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, odahaza hősként ünnepelték. Az abban az évben rendezett elnökválasztáson a Whig Párt (a Republikánus Párt elődje) őt kérte fel jelöltjének, jóllehet Taylor addig soha nem nyilatkozott politikai nézeteiről és elfoglalt katonaként egyetlen elnökválasztáson sem szavazott. Érdekesség, hogy a felkérésről szóló első levél nem jutott el hozzá, mert azt portózva adták fel, ő pedig elvből nem fizetett postai küldeményért.

Az 1848. november 7-i elnökválasztáson 163 elektori szavazatot szerzett, míg ellenfele, a demokrata Lewis Cass (Polk másodszor már nem indult) csak 123-at, a Free Soil párt színeiben induló Martin Von Buren volt elnök pedig egyet sem. Ez volt az első alkalom, hogy a voksolásra minden államban ugyanazon a napon, november első keddjén került sor.

Zachary Taylort 1849. március 5-én iktatták be az Egyesült Államok 12. elnökeként. A következő hónapokban igyekezett távol maradni Washingtontól, hallgatag önfejűségét saját pártja sem nézte jó szemmel. Hivatali idejének alapvető kérdése az újonnan megszerzett területek - a mai Kalifornia, Nevada, Utah, Arizona és Új-Mexikó államok - jogállása és a rabszolgatartás itteni engedélyezése volt. Taylor - jóllehet maga is rabszolgatartó volt - azt javasolta, hogy a hatalmas terület két "szabad", tehát a rabszolgaságot tiltó államra - Kalifornia és Új-Mexikó - osztva, a szövetségi terület státusz kihagyásával csatlakozzon az Egyesült Államokhoz. Amikor néhány déli állam emiatt a kilépéssel fenyegetőzött, kijelentette: ha kell, fegyveresen védi meg az ország egységét. A helyzetet csak 1850 szeptemberében Taylor halála után sikerült időlegesen rendezni. Kalifornia "szabad" államként csatlakozott, Új-Mexikó és Utah szövetségi terület lett, amely maga dönthetett arról, engedélyezi-e a rabszolgatartást. Ugyanakkor törvényt hoztak, amelynek értelmében az északon elfogott szökött rabszolgákat vissza kellett szolgáltatni tulajdonosaiknak. A kompromisszum semmit nem oldott meg, egy évtizeddel később kitört a polgárháború.

Taylor elnöksége alatt szerveződött meg a belügyminisztérium. Hivatali ideje nem volt mentes a botrányoktól, 1850-ben három miniszterét is pénzügyi visszaélésekbe keveredett.

Az elnöki tisztséget csak másfél évig töltötte be, a nemzeti ünnepen, 1850. július 4-én a Washington-emlékmű alapkőletételi ünnepségén túl sok nyers gyümölcsöt és jéghideg tejet fogyasztott, másnap hasi görcsök kezdték kínozni és július 9-én meghalt. Az orvosi jelentés gyomor-bélhurutot állapított meg a halál okaként, de már akkor terjedt a szóbeszéd, hogy rabszolgatartáspárti déliek mérgezték meg. Maradványait 1991-ben exhumálták, és a vizsgálat megcáfolta a spekulációt. Szakértők szerint vélhetőleg inkább elkezelték a korábban is gyomor- és bélbántalmaktól szenvedő elnök betegségét.

William Henry Harrison, a kilencedik elnök után Taylor volt a második, aki hivatali ideje alatt halt meg, a tisztségben alelnöke, Millard Filmore követte. Taylor egyetlen fia, Richard az 1861-ben kitört amerikai polgárháborúban a Konföderációs Hadsereg tábornokaként harcolt.

Forrás: MTI

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/97427/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?