Blogolj!

A magyar-székely összetartozás napja

Az Országgyűlés 2018. december 12-én hatpárti javaslatra a magyar-székely összetartozás napjává nyilvánította október 16-át, az 1848. évi agyagfalvi székely nemzetgyűlés kezdőnapját. 

Az elfogadott határozat szerint az Országgyűlés támogatja és szorgalmazza olyan megemlékezések szervezését, amelyek a magyarság és a székelység 11 évszázados összetartozását hangsúlyozzák, támogatja olyan programok, hazai és nemzetközi konferenciák szervezését, oktatási anyagok és audiovizuális termékek készítését, amelyek az események és következményeik hiteles bemutatásával kapcsolatosak. Támogatják iskolai megemlékezések, tanulmányi kirándulások szervezését, emlékművek avatását, az eseményhez kapcsolódó pályázatok meghirdetését is.

A székelység magyar ajkú népcsoport Erdélyben, a Székelyföldön. Eredetük máig nem tisztázott, ők magukat magyarnak tartják, hagyományvilágukban élénken él a hun-székely rokonság tudata. Magának a szónak az etimológiája is bizonytalan, eredetét megnyugtatóan máig nem sikerült tisztázni. Eredeztették a magyarból, de germán, szláv és török nyelvekből, továbbá különféle nép- és törzsnevekből is számtalan jelentéssel. Írott forrásokban először a 12. században fordul elő, Erdély területén először 1250-ben IV. Béla király oklevele említi a székelyeket.

Különféle elméletek származtatták a székelyeket a szkítáktól, hunoktól, avaroktól, bolgároktól, kazároktól, besenyőktől, kunoktól, jászoktól, sőt románoktól is. A középkorban végig a 13. századi krónikás, Kézai Simon által megfogalmazott hun rokonság elmélete volt a meghatározó, a kérdés igazi tudományos vizsgálata csak a 19. században indult meg.

A két legelfogadottabb nézet egyike szerint a székelyek eredendően magyarok, akik a határok védelmére telepedtek le az ország keleti felében, kulturális eltéréseik pedig az elzártságra vezethetők vissza. A másik álláspont a székelyekben bolgár-török eredetű, a magyarokhoz a honfoglalás előtt csatlakozó katonai segédnépet lát, amelybe később főleg magyarok, de szlávok és románok is beolvadtak.

A László Gyula professzor által kidolgozott "kettős honfoglalás" elmélete szerint a magyarság két hullámban érkezett a Kárpát-medencébe, a székelyek a 6. században, az avarokkal együtt telepedtek itt le, és a 895-ös honfoglalás idején a magyar törzsek már itt találták őket.

Valószínűsíthető, hogy a székelyek ősei magyar nyelvű vagy a magyarhoz közel álló törökös népcsoportként a honfoglalás körüli időkben csatlakoztak a magyarsághoz.

Mindent összevetve a székelyek eredetkérdése - a gyér források miatt - egyike a történelem igazán soha ki nem bogozható rejtélyeinek.

A székelyek autonóm területi szervezetet, úgynevezett székeket hoztak létre és kollektív előjogokkal rendelkeztek, amelyeket a 16. századtól fokozatosan elvesztettek. Egyre többen kerültek közülük jobbágysorba, Mária Terézia idején kényszerrel sorozták őket a határőrségbe. Az 1764-es madéfalvi veszedelem után (amikor a császári katonák több száz tiltakozó székelyt mészároltak le) jelentős számban vándoroltak ki Moldvába és Bukovinába. A bukovinai székelyek nagyobb részét a 19. század végén és 1940-ben hazatelepítették, egy részük tovább vándorolt, és részben Dél-Magyarországon, Tolnában telepedett le.

A kiegyezés után a székelyek székszervezetét vármegyék váltották fel. A Székelyföld Erdéllyel együtt az 1920-as trianoni békeszerződés óta Románia része. 1952-ben a történelmi székely megyékből jött létre a Magyar Autonóm Tartomány, majd 1960-tól a Maros-Magyar Autonóm Tartomány, amelyet 1968-ban számoltak fel. A legtöbb székely Hargita (Harghita), Kovászna (Covasna) és Maros (Mures) megyében él, az első kettőben ők teszik ki a lakosság többségét.

A székely nemzetgyűlésről szóló első írásos emlék 1357-ből származik, a gyűléseket leggyakrabban Székelyudvarhelyen vagy Udvarhelyszék valamely más településén tartották, s ezek fellebbviteli bíróságként is működtek. Az 1848. október 16-17-ei agyagfalvi székely nemzeti gyűlést egy hónappal a második balázsfalvi román nemzeti gyűlés után hívták össze, amely hűségesküt tett a császár mellett és fegyverbe szólította a románokat.

A székelység ősi tanácskozóhelyére az öt székből mintegy 60 ezer ember érkezett, a "harisnyás" volt székely jobbágyoktól a lófőkig minden réteg képviseltette magát. A lelkes tömeg kinyilvánította, hogy "a székely nép a testvériség karjaival kész magához csatolni minden fajú és vallású nemzetet, és ha bármelyiknek szabadsága megtámadtaték, utolsó csepp véréig oltalmazandja", de "megvárja mind a szászoktól, mind a románoktól, hogy keblükben minden törvényellenes bujtogatást megszüntetvén a két magyar hazát egyesítő és a király által szentesített törvény előtt meghajoljanak". Kimondták a 19-25 éves székely ifjak általános hadkötelezettségét és egy székely hadsereg felállítását. A helyszínen négy dandár alakult, és Székelyföld védelmében rögtön táborba is szállt, az agyagfalvi gyűlés jelentette a székely népfelkelés kezdetét, a székelység csatlakozását az 1848-49-es szabadságharchoz.

Székelyföldi vezetők az Országgyűlés 2018-as határozata után közleményükben úgy fogalmaztak: az Országgyűlés tagjai azt mondták ki, hogy az országhatárok elválasztanak ugyan, de a székelyek és magyarok nemzeti ügyei közösek. A székely-magyar összetartozás napját először 2019-ben ünnepelték meg, akkor avatták fel Agyagfalván az 1848-as nemzetgyűlés emlékházát.

https://joreggelt.blogstar.hu/./pages/joreggelt/contents/blog/101361/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?